2008.03.16. 18:15
Tebladet
Ez egy havonta megjelenő újság amit Örebro megye ad ki az egészségügyéről.
Bemutat egy-egy osztályt, írnak benne az újdonságokról. Hol milyen új műszer van, milyen új szolgáltatások vannak stb.
Amiért írok róla, az a pozitiv szemlélet, ami árad az újságból. Semmi sírás, jajgatás, panaszkodás, helyette mosolygó arcok, öröm, bizakodás. És mindenki nagyon elégedett mindennel.
Bemutat egy-egy osztályt, írnak benne az újdonságokról. Hol milyen új műszer van, milyen új szolgáltatások vannak stb.
Amiért írok róla, az a pozitiv szemlélet, ami árad az újságból. Semmi sírás, jajgatás, panaszkodás, helyette mosolygó arcok, öröm, bizakodás. És mindenki nagyon elégedett mindennel.
Nyilván nem minden olyan fényes, amilyennek látszik. De ez a szemlélet nekem aki a nagyon negatív magyar mentalitáshoz szoktam, üditő.
Minden hónapban kiosztanak egy díjfélét, a Tebladet tortát. Betegek, hozzátartozók jelölhetnek ha valami jóban volt részük, ha valami pluszt kaptak valakitől a kezelésük során. Hogy milyen módon döntik el, ki a győztes abban a hónapban nem tudom. A győztesről szóló fényképes cikk után felsorolják azokat akiket még jelöltek.
Márciusban a díjat egy pulmonologus orvos és az osztályon dolgozó nővérek kapták.
A történet a következő; a család aki a díjra jelölte őket, nemrég vesztette el az apukát, aki tüdőrákban halt meg. Hosszas és nehéz út volt mire a végére értek. Úgy érezték ezen az úton rengeteg segítséget kaptak az orvostól és lelki támaszt a nővérektől, ami nélkül még nehezebb lett volna. El tudjátok ezt képzelni, hogy valaki egy haláleset után nem a felelőst keresve, szitkozódik és vádaskodik, hanem hangot ad a hálájának?
Minden hónapban kiosztanak egy díjfélét, a Tebladet tortát. Betegek, hozzátartozók jelölhetnek ha valami jóban volt részük, ha valami pluszt kaptak valakitől a kezelésük során. Hogy milyen módon döntik el, ki a győztes abban a hónapban nem tudom. A győztesről szóló fényképes cikk után felsorolják azokat akiket még jelöltek.
Márciusban a díjat egy pulmonologus orvos és az osztályon dolgozó nővérek kapták.
A történet a következő; a család aki a díjra jelölte őket, nemrég vesztette el az apukát, aki tüdőrákban halt meg. Hosszas és nehéz út volt mire a végére értek. Úgy érezték ezen az úton rengeteg segítséget kaptak az orvostól és lelki támaszt a nővérektől, ami nélkül még nehezebb lett volna. El tudjátok ezt képzelni, hogy valaki egy haláleset után nem a felelőst keresve, szitkozódik és vádaskodik, hanem hangot ad a hálájának?
A bejegyzés trackback címe:
https://psycho.blog.hu/api/trackback/id/tr71383453
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.