2010.10.22. 19:33
Meg lehetett volna menteni Anna Lindh életét ?
Mint már írtam a TV4 pár hete beharangozta hogy olyan információk birtokába jutottak, amelyek alapján erősen megkérdőjelezhető Anna Lindh ellátásának szakszerüsége.
A svéd külügyminisztert egy áruházban támadták meg és késsel több helyen megsebesítették.
A Kalla Fakta riporterei azt a kérdést feszegetik, hogy meglehetett-e volna menteni az életét.
A műsort a hétvégén vetítették, azóta szinte minden újság foglalkozik a témával.
Folytatás jövő héten.
A dokumentum film szerencsére TV4 weboldalán elérhető, íme:
Megpróbálom röviden összefoglalni a filmben elhangzottakat:
A segélyhívást követően 26 perc alatt értek be Anna Lindhel a Karolinska kórházba.
Eszméleténél volt, válaszolt a feltett kérdésekre.
A karját, a mellkasát és hasát érték a késszúrások. Megsérült a mája és a májba vezető nagy erek is, ahonnan erősen vérzett.
Azonnal megkezdték a műtétet, megpróbálták az összes vérző eret elvarrni vagy égetéssel elzárni
A dokumentum film szerint,a hasüregből a vér a műtét során a padlóra folyt, így nem tudták mérni az elvesztett vérmennyiséget.
A vesztesség pótlására a 8 órás műtét során 50(!) liter vért kapott.
A műtét után vérlavadási zavar, következményes tüdőembolia lépett fel, összeomlott a keringése és meghalt.
A Kalla Fakta egy ismeretlen forrás információi alapján megkérdőjelezte a választott kezelés helyességét.
A Karolinksa intézet orvosai nem nyiltakoztak az orvosi titoktartásra hivatkozva, de írásbeli tiltást is kaptak. A belső vizsgálat során nem találtak hibát.
A riporterek ezért külföldön kerestek választ a kérdésekre.
Az oregoni Donald Trunkey, ismert traumatológus professzor szerint az úgynevezett damage control módszert kellett volna alkalmazni.
Ennek a módszernek a lényege, hogy nem vágnak bele rögtön egy nagy és hosszú helyreállító műtétbe, hanem először vérzést csillapítanak egyszerű módszerekkel, majd hagyják hogy szervezet egyensúlya valamennnyire helyreálljon, miközben korrigálnak bizonyos paramétereket.
A gyakorlatban ez úgy történik pl. hasi szerv sérülése esetén, hogy felnyitják a hasüreget és az erősen vérző szervre törlőkendőket nyomnak több rétegben. Ha kell nyomokötést alkalmaznak stb. A beteget intenzív osztályra helyezik, visszaállitják a megfelő testhőmérsékletet, megszüntetik az acidozist (a vér ph savas irányba történő eltolódását) hagyják hogy a szervezet "kipihenje magát". A hasüreg akár nyitva is maradhat.
Az definitív műtétet később, néha csak másnap végzik el, mivel egy erősen kivérzett szervezet nem bír ki nagy megterhelést jelentő hosszú műtétet.
Az acidosist, a hypothermiát és a koagulopatiát (alvadási zavart) halálos hármasnak hivják, nem véletlenül.
A damage control módszerét a harctéri sérültek ellátása során alkalmazták először, majd átkerült a kórházi ellátásba is.( a filmben katonák oktatását láthatjuk)
A műsor szerint a 9o-es években vezették be (én a 70-s éveket olvastam egy cikkben).
Donald Trunkey professzor szerint, nem lett volna szabad belevágni rögtön a definitiv műtétbe és 8 órán keresztül folytatni. Így esélye sem volt Anna Lindhnek a túlélésre. Állitása szerint evvel a másik módszerrel megmenthető lett volna az élete.
Azt is hiányolta, hogy nem próbálták meg ECMO-ra (szív-tüdő gép) tenni. Valószínűleg ez már nem segített volna, de mindenképpen mint utolsó esély meg kellettt volna próbálni.
A riporterek megpróbáltak választ kapni arra, hogy miért nem ezt a módszert választották .Utánajártak kik alkották a stábot a műtétnél.
Az ügyeletes orvos általános sebész volt 1 éves tapasztalattal a háta mögött. Traumatológus szakorvos nem volt a Karolinskában. A két tapasztalt szakorvosuk nem volt ügyeletes, ezért nehéz volt őket elérni. Már 4 órája tartott a műtét, amikor a helyszínre értek.
Az első 45 percben 3-szor cseréltek műtétet vezető sebészt.
Valószínűleg a traumatológiai tapasztalat hiánya vezetett a rosszul megválasztott módszerhez. Egész más egy tervezett műtét egy stabil állapotú betegnél mint egy erősen kivérzett politraumatizált betegnél.
A műsor leadását követően a Socialstyrelsen úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy az eset 7 éve történt és általában nem vizsgálnak 2 évnél régebbi eseményeket, független nemzetközi szakértői bizottságot kérnek fel az eset kivizsgálására. Ragaszkodnak svéd résztvevőhöz is, hogy elkerüljék a fordításből adódó esetleges hibákat.
A műsor folytatódik - valószínűleg itt a blogon is.
2 komment
Címkék: control anna ügyelet vérzés híres svédek damage lindh transzfúzio mütét traumatologia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Judit Lingon · http://www.panno.se/ 2010.12.29. 16:20:45
A mérgelődésemnek az az oka, hogy szerintem a svéd rendszerben csak nem stimmel valami, és az a személyes tapasztalatom, hogy az orvosok sok mindent egy dádával (itt ajabaja) megússzák. Másrészt botrányos az orvoshiány és a szervezetlenség.
szil5 · http://psycho.blog.hu/ 2010.12.29. 21:46:37
Egyetértek, a szervezetlenség és bizony néha a tudáshiány is botrányos.
Annyi haszna van annak ha híres ember ügyét piszkálják, hogy az mindig nagy nyilvánosságot kap. Ez akár a földi halandóknak is hasznára válhat egyszer.
Orvoshiány továbbra sincs a számok szerint. Nemsokára jön megint egy összehasonlitás néhány országgal.
Svédország nagyon rosszul gazdálkodik az orvosaival. Feláldozza az ellátást a túllíhegett egyenjogúság és az ál team munka eszméjének oltárán.