Sokszor előttem a kép, ahogy otthon reggelente bementem dolgozni és a fél osztály jobb esetben fürdőköpenyövvel, ennek hiányában gézdarabokkal kikötve feküdt az ágyban. Sok vitám volt emiatt. Nehéz volt az osztály és nagyon kevés a nővér. Magunk között szólva máshogy nem is nagyon lehetett megoldani a helyzetet. Ha beteget őriztek, akkor nem tudtak mást csinálni, ha mást csináltak, nem tudtak a beteg épségére vigyázni. Erre mondják itt gyakran, hogy „priorizálni” kell.
Hát megtették. Még ez volt a kisebbik rossz. Nem vetek a szemükre semmit. Otthon is van jogi szabályozás, bár közel sem olyan szigorú mint itt, csak éppen senki nem tartotta be, mert nem is nagyon lehetett. A szabályozás itt szigorúbb, de sok szempontból könnyebb a helyzet.
Először is a psychiátria az itt psychiátria. Nem addictologia, nem kijózanitó és nem demens otthon. (Hogy egy demens osztályon mit tudnak itt Svédországban tenni a zavart, nagyon nyugtalan kisöregekkel nem tudom, ha van köztünk olyan aki ilyen helyen dolgozik szóljon hozzá!)
A másik nagyon fontos dolog a beteg/nővér arány. Nem lehet összehasonlítani (pontos adatok később).
Svédországban van hozzá normális felszerelés!
A képen látható rögzitőkhöz könnyen kezelhető zárak (kék színű) tartoznak és a nyitáshoz mágneses "kulcs" kell ami egy műanyag borítású kúp alakú eszköz és elég a zárakhoz érinteni.
A szabályok:
- A szabad akaratából bentfekvő beteget nem lehet korlátozni.
Ha kényszerkezeltként érkezik az osztályra, akkor van rá lehetőség.
Ha változik egy önkéntes beteg állapota, nyugtalan, agresszív lesz, saját magában vagy másokban kárt tehet, akkor rögziteni lehet, de ezzel egyidőben azonnal meg kell változtatni az önkéntes statust kényszerkezelésre. Ennek persze nagyon szigorú szabályai vannak, többlépcsős folyamatról van szó.
A rögzitést csak orvos rendelheti el, és aláírásával ezt hitelesítenie kell.
Mindig ki kell jelölni valakit a személyzetből, aki a rögzítésért felelős. Ő kordinálja és ellenőrzi az egész folyamatot.
A rögzités előtt meg kell próbálni más módon megnyugtatni a beteget és ezt is dokumentálni kell.
A beteget mindig informálni kell a rögzitésről, annak várható időtartamáról és a módjáról.
Meg kell adni a lehetőséget a betegnek, hogy önként hagyja magát rögzíteni, illetve, hogy megválaszthassa a testhelyzetét.
Figyelembe kell venni a beteg egyéb testi betegségeit. Pontos útmutatás van arról, milyen társuló betegségeknél, milyen helyzetben kell rögziteni a beteget.
A rögzítésnél és beteg felengedésénél is mindig több embernek kell jelen lennie.
Törekedni kell a legrövidebb idejü rögzitésre.
A beteg egy elkülönitett helységben kerül rögzitésre.
Egyedül hagyni nem lehet, állandó felügyelet kötelező.
Kontrollálni kell az alapvető életfunkcióit (keringés, légzés) és dokumentálni kell.
Minden kényszerintézkedést, rögzitést, kényszergyógykezelést egy formanyomtatványon percre pontosan vezetni kell.
Minden 4 óránál hosszabb rögzítést a Socialstyrelsennek a megfelelő formanyomtatványon jelenteni kell. ( részletezni kell milyen intézkedések történtek a rögzités előtt annak elkerülésére, és nagyon részletesen indokolni kell.)
A múltkor volt szerencsém két héten keresztül naponta küldeni egy ilyen jelentést. (táplálkozási negativizmus, szondatáplálás, infusio).
Meg is lett az eredménye, felfigyeltek rám. Heuréka!! !
A SOS bekérte a beteg teljes anyagát. Most boncolgatják az ügyet és engem. Mivel olyan még nem volt, hogy ők hibát ne találtak volna, most várom az aja-baja-t (ejnye-bejnye svédül, és ez nem vicc, tényleg így mondják, legalábbis az ovodában. Lehet, hogy nem is finnek , hanem a svédek a nyelvi rokonaink?)
