Na ebből tessék választani!

Történet múlt hétről.
Kényszerkezelés alatt álló beteg, aki a pszichiátriai gyógyszerei mellett a szívbetegsége miatt Digoxint (digitalisz) szed. Kicsit összevissza szedi, merthogy rosszul érzi szegény magát nagyon. Dagad a lába, nehezen lélegzik stb. Úgy gondolja jó ha minél többet dobál be a szívgyógyszerből. Csakhogy, mint tudjuk a digitálisz bizony nem játékszer.

A belátó képességével, ítélőképességével a pszichiátriai betegsége miatt komoly gondok vannak, nem véletlenül áll kényszerkezelés alatt.
A betegnél egyértelműen digitálisz túladagolás tüneti jelentkeznek. Hány, lassú a szívverése stb.
Elrendelem hát a vérvételt - a digitálisz szint mérését a vérben és el is magyarázom a gyengébbek kedvéért, miről is van itt szó.

Na mi történik (immáron sokadszor)?
Jön fel a laboros (merthogy itt nem ám a nővérek vesznek vért, hogyne) - a beteg mondja: nem akarom - erre a pszichiátriai skötare (ápoló) elküldi a laborost.
Indoklás: nem etikus dolog beteget vérvételre kényszeríteni ha nem akarja. Különben is össze-vissza zabál, azért hány.

Na kicsit elborult az agyam és elmagyaráztam nekik, hogy ez nem a piac és ha én elrendelek egy vérvételt akkor az legyen meg és kész. Még egyszer elmeséltem nekik, hogy a beteg életével játszanak és azonnal intézzék el a vérvételt. Ha ők nem tudják rábeszélni a beteget vagy megfogni a karját 2 percre, csak szóljanak bátran nekem.

Második nekifutásra megoldották. Eredmény a megengedett szint kétszerese!!
Persze nem vártam meg a labor megerősítést, a beteg már ezelőtt a megfelelő helyre lett irányítva és el lett látva.
Mikor megmutattam nekik az eredményt a szemük sem rebbent. Mitől is rebbent volna, hiszen mitsem tudnak élettanról, betegségekről, gyógyszerekről. (a skötare nem ugyanaz a kategória mint nálunk a segédnővér, mert itt ez a típusú ápoló kap képzést beszélgetésre, beteg megnyugtatására ilyesmi, de semmilyen egészségügyi képzettségük nincs.) Igazi nővér már alig van az osztályon, már mind lelépett. Ők is unják, hogy itt a skötarék diktálnak, hiszen az osztály vezetője is skötare.

Hasonló ügyek miatt már egy rakás avvikelse rapportot írtam – eredmény semmi. Csak magamnak csinálom a külön munkát az ilyen nyomtatványok kitöltésével. Úgy döntöttem, maradok annál, hogy simán lediktálom a beteg kórlapjába, hogy mit rendeltem el, milyen infókat adtam hozzá, kik hallották és hogy nem csinálták meg mert szerintük…
Ők is dokumentálnak persze párhuzamosan, le is írták, hogy ezt a csúnyaságot, mármint a beteg akarata ellenére történő vérvételt, minden meggyőződésük ellenére, csak az én határozott és egyértelmű utasításomra hajtották végre.

Na szóval, team munka ide, jämsteldhet oda - ezt nem vagyok hajlandó acceptálni.
Gondoljuk csak végig azt, hogy a kényszerkezeléshez mi is kell!
Minimum két orvos (ebből az egyik pszichiáter szakorvos) döntött úgy, hogy a beteg helyett a kezelőorvosnak kell döntéseket hozni a vizsgálatokról, kezelésről a beteg érdekében. Ezt a javaslatot egy bírósági elmeszakértő véleménye alapján a Bíróság figyelembe veszi és hozza meg a döntést a kényszer kezelésről és adja át a jogot, kötelezettséget és felelősséget a kezelőorvosnak.
Na most akkor mi itt a kérdés? Mi az ami nem világos? És mi is az etika?
De nem kell ehhez kényszerkezelés sem. 
Néha elgondolkodom azon, hogy vajon amikor egy építész mérnök egy ház 5. emeletére betervez egy szellőzőt, vagy bármit, akkor az ő döntését is megkérdőjelezheti egy építőmunkás? Nem hiszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.