Szia!
Azt szeretném kérdezni, hogy mi a pontos feladata valójában egy eü-i intézmény kurátorának?
D.

@Dimanni:
Nehezt kérdeztél. Teljes a káosz. Tulajdonképpen amolyan szociális munkás félék. A betegek vagy nem betegek( mert hogy pl. iskolákban is dolgoznak kurátorok )ugyes bajos dolgainak elintézésében kellene segíteniük. Néhányuknak van alapszintű psychotherapiás képesítése is de enélkül is sokszor egyéni psychotherapiákat csinalnak.
Utána fogok nézni, hogy hivatalosna mi is a feladatuk, mert vicc, de nekem sem tiszta.
Az biztos, hogy nálunk sokszor vita van abból, hogy olyasmit csinálnak amit nem kéne. Náhényan maguktó meg mennek bele olyan dolgokba amihez nem értenek, mások tiltakoznak ellene, ha terapeutaként akarják őket használni.

@Dimanni:
itt van egy svéd nyelvű link.

www.arbetsformedlingen.se/yrken/YrkesBeskrivning.aspx?iYrkeId=208

Nekem ma már nincs agyam leforditani,talán majd legközelebb.
(Valakinek- aki beszél svédül- nincs kedve beszállniegy kis forditásba? Csak röviden a lényeget?

Kurátor
Munkaköri leírás
Munkaidejének nagy részében olyan emberekkel találkozik egyénileg vagy csoportosan akiknek tanácsra, támogatásra és segítségre van szükségük. Beszélgetés közben a kurátor megpróbálja megfogalmazni a problémát és a kliensekkel együtt megkeresni a legjobb megoldást. Fontos része munkájának, hogy tájékoztatást nyújtson a társadalomban elérhető segítségről (gondolom itt a hivatalok és rendeletek erdejében való tájékozódást értik).

Iskolai kurátor támogató beszélgetésekkel segíti a tanulókat, akiknek nehézségeik akadnak az iskola pszichoszociális miliőjében. Fontos feladat a zaklatás (mobbing) megelőzése, valamint az iskolai miliő jobbá tétele. Együttműködik a szülőkkel, tanárokkal, az iskolai nővérrel és néha a konzulenssel.

A kórházi kurátor feladata mindennapos pénzügyi/gazdasági (ekonómiai) és szociális tanácsadás, krízis-tanácsadás a betegeknek és hozzátartozóknak, valamint a beteg aktuális helyzetének feltérképezése – és továbbszervezése – tervezett rehabilitáció, lakhatási segítség, személyi segítő asszisztensek a beteg elbocsátását követően. Összekötő szerepe van a betegek, családjuk, a kórházi személyzet és a szociális hatóság között.

A körzeti orvosi rendelőben a betegekkel és hozzátartozókkal dolgozik. A gyermekpszichiátrián a szülőkkel tart közeli kapcsolatot. Mindemellett a hivatalokkal – Eü biztosító és a kommün szociális előadói – van folyamatos kapcsolatban. Nemcsak ügyintézés, de megelőzés is a munkakörébe tartozik. Gyakorta teamben dolgozik pszichológussal, orvossal és egyéb személyzettel. Szolgálatot teljesítenek a bűnügyi osztályokon, a rendőrségnél is.

Ez a munka, nehéz szociális helyzetben levő emberekkel kapcsolatban lenni, sokat kíván. Elengedhetetlen az érdeklődés, empátia és a figyelve meghallgatás képessége. Ugyanakkor az ember nagyon sokat profitálhat munkája során.

Képzettség
Szociális munkás vagy szociálpedagógusi végzettség, ezt követően továbbképzés.

Nos ennyi volt az említett link fordítása, számomra kicsit megfoghatatlan a munkakör leírása, de hajrá. Addig amíg olyan dolgokat csinál, amihez ért – semmi probléma. Azonban egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, amikor valaki jól továbbképződik (mint pl pszichoterapeuta) és akkor az eredeti munkaköre egyszerűen elszáll (nem csinálja tovább), pl nővérek, akik a gyógyszerbeállítás során a betegek utánkövetését végezhetnék az orvos helyett (problémás eseteket persze referálva az orvosnak) inkább nyomják a pszichoterápiát. A pszichoterápiás képzés is érdekes helyenként, legutóbba Karolinska egyet kapott nagyot az arcára, mert nem elégséges nívón képeznek. Minap hallottam egy barátomról egy olyan KBT (kognitív viselkedésterápia – manapság ez a megváltó irányzat), aki már képzőként működik – és tagadja az érzelmek létét, nincsenek érzelmek, azokkal nem kell foglalkozni… Hát nem tudom, de ha sok ilyen figura barkácsol itt felügyelet nélkül, akkor nem csodálkozom a svéd átlagbeteg pszichés állapotán.

A körzeti rendelőkben vannak pszichológusok, azonban ők nem csinálnak semmilyen tesztvizsgálatot, személyiség-feltérképezést, a terápiás munkájuk is a pszichoszomatikus témakörre korlátozódik. Ők mondták, mikor rákérdeztem. Ergo, az összes diagnosztikus és terápiás feladatot ráterhelik a szakintézményre – ránk. Mi meg lassan belefulladunk – az anyagi megfontolású karcsúsítások sem tettek jót az intézménynek. A főnökség meg nem hallgat ránk, aztán amikor olyan hibákról jönnek visszajelzések, amiket már egy éve szajkóztunk, akkor meg megy a szorgalmas jegyzetelés és kicsit megkésve, de a megoldások után tapogatóznak. Majd egy két év múlva mutatja meg magát igazán, mennyi kárt is okozott a racionalizálásnak nevezett leépítés.
Mindeközben hozzá nem értő politikusok szabják meg az újabb és újabb irányokat (tőlük jön a pénz!), mint pl a „0 vision” az öngyilkosságra (magyarul nincs öngyilkosság, 0-ra kívánják redukálni, ami szép cél de sajnos irreális – ámde ha valaki mégis eldobja magától az életet, akkor gyorsan kivizsgálni az esetet és megtalálni a bűnbakot). Mindez úgy, hogy gyakorlatilag mindenki szakértőnek érzi magát és ha valaki állj-t kiált akkor az könnyen belekerülhet a nem együttműködő személy kategóriába – az meg elég nehéz. Göteborgban a Sahlgrenska egyetemi klinikán úgy működik a pszichiátriai ellátást felügyelő kórházi bizottság, hogy nincs benne egyetlen pszichiáter sem(!). Jogi, gazdasági, ápoló és betegképviselő, valamint hozzátartozói csoport részéről vannak persze benne, de felmerül bennem a kérdés – hogyan lehet egy pszichiátriai klinikát úgy működtetni, hogy nincs benne a szakma felelős képviselője (akik egyébként magán a klinikán dolgoznak és akik a felelősséget viszik a vállukon). Országosan meghirdetett projekt (azokat nagyon szeretik), hogy a gyermek- és ifjúsági pszichiátrián márpedig lecsökkentjük a várakozási időt 30 napra, ami szép dolog, de az összes szükséges erőforrást a felnőttpszichiátria kárára mozgósítják. Így történhet meg például, hogy egy egyébként valóban súlyos állapotú 17 éves szondatáplált evészavaros fiú utógondozására a pszichózis gondozó egy nővérét irányították át részidőben. Hiába, hogy a gyerekpszichiátrián ott a személyzet és ott az evészavar kezelési csoport – ők nem érnek rá. Most kaptak sok sok pénzt, mennek pszichoterapeuta képzésre. Mindenki. A felnőttpszichiátria nem kap egy vasat sem. Főleg a pszichózis csoport nem. Ja, az nem poppis – magyarul aktuálisan kívül esik a politika érdeklődési körén. Ami mostanság poppis, az a következő hívószavakkal jellemezhető: KBT – gyermek és ifjúsági pszichiátria – alkohol és drog. Azt hiszem nagyjából ennyi, és ezek a területek a jóisten pénzét megkapják.
Szóval egy szó mint száz – nem vidám a helyzet az állami szektorban. Mi marad még? Bérorvoskodás vagy magánpraxis. Jobban fizet (nem mintha panaszkodnék jelenlegi fizetésemre), a magam ura vagyok (nagyjából), sok fölösleges möte és egyéb sallang leesik.
Sokan hívják manapság a psykiatri-t itt tyckiatri-nak. Ez annyit tesz, hogy jól demokratikusan mindenki elmondja a véleményét, és akkor mindenki elégedett lesz. Ja ez az egyik kulcsszó, ami kapcsán a falra mászok – a beteg (és mindenki más) legyen elégedett. Az nem számít, hogy a megoldás jó vagy rossz – de elégedettek. És utána mehet mindenki kávézni.

Köszönöm a leírást! Nekem is megfoghatatlan. Kicsit olyan, mintha mindent csinálna, közben meg nem csinál semmit. Általában ez így is szokott lenni...sajnos.
Nem túl biztató, amit eddig tudok a svéd egészségügyről :-(
Mi augusztusban költözünk ki, a párom tűzoltó, ott is az lesz. A nagyobbik fiam autisztikus. Hát, nem tudom..
Pedig nagyon várom már a költözést!

Négysoros válasz, már már gyurcsányi magasságba emelték a pofátlanságot. :))

@evergo:
Te egy angyal vagy hogy leforditottad. Köszi.
Ahogy ma visszaolvastam a kommentet, hát abból is látszik, hogy nem volt már agyam.Nagyoyn fáradt vagyok, iszonyat amennyit ránk terhelnek, miközben a személyzet már a fika időn kivül is csak az interneten lóg,vagy ülnek az étkezőben egy újsággal ásítoznak és unatkoznak. Eközben én max. féllábon állva dobok be egy cappucinót, nem ebédelek, mert nincs időm ,rendszeresn túlórazom. Az ajtok zárva,a betegek az 1. emeleten egy levegőtlen folyoson töltik az idejüket. Véletlenül sem mennik ki legalább sétálni velük. Mivel sok mindent szeretnék megváltoztatni az osztályon,ezért ők most avval töltik az idejüket, hogy engem értkelgetnek és hosszas megbeszéléseket tartanak pl. arról, hogy akarnak -e ők, a képzetlen személyzet pl vizitet. Szerintük ez nagy vissza lépés, ez maga a sötét középkor.
Ettől függetlenül kiverekedtem a heti 3x a hagyomanyos ágytól- ágyig vizitet. Inkább le sem írom hogy néz ez ki. Hangos megjegyzések a hátam mögömt, hogy én nem tudom mi a psychiátria és csak nem képzelem ,hogy ők pulzusokat fognak méregetni a psychiátrián. A betegnek történetesen, aki szerintuk "nagyon lent volt psychésen" (kb ezt a szakszót ismerik meg azt hogy skakig, remegős) éppen 150-el ment a szive, nehézlégzése volt és veritékben úszott. De azért szerintük nem kell vizit, csak üljünk össze minden nap és én úgy vállaljam a felelősséget egy osztálynyi betegért, hogy nem is találkozom velük, csak ők mesélnek nekem. Na persze így azt mondanak amit akarnak , akkor mindják a betegről, hogy már jól van amikor csak akarják, leginkább akkor, amikor már unják a beteg nyügösködéseit. Na ez az a bizonyos svéd "Vård kultur" amit minden áron ránk akarnak erőltetni, mi meg prüszkölünk és tiltakozunk.
Nagyon közeledek én is bérorvos, vagy privat orvos megoldáshoz.

Dimanni, köszi :)
Milyen területen dolgozol? Ja és hova költöztök?
Fiad fog segítséget kapni, sok fura dolog és szervezetlenség / túlszervezettség van itt, de a Habilitáció (legalábbis itt nálunk Gotlandon) egész jól működik.

Én most a 14 hónapos kislányommal vagyok otthon, áprilisra várom a legkisebbet (így összesen 4 gyermekem lesz :-))
Közben egy általános iskolát és 2 óvodát fenntartó pedagógiai alapítvány kuratóriumának vagyok az elnöke. Mellette zenét tanítok gyerekeknek. :-)

A költözésről: vagy Stockholm, vagy Helsingborg. Ez attól függ, hogy a párom hol fog dolgozni. Ez május előtt sajnos nem derül ki. :-(