drámai különbséget csak a ráforditásban látok...hatékonysági mutató nincs pedig annak az összehasonlitása is érdekes lenne...

Arra celoztam, hogy MO-n tdkeppen nagyobb az orvoshiany mint itt es megsem tesznek ellene (legalabbis ertelmes modon nem, a roghoz kotest utoljara a kozepkorban hasznaltak). az, hogy sved rendszerbe tobb orvos kell az egyertelmuen (szerintem) az ineffektiv, helyenkent kretenseg hatarait surolo (munka)rendszer miatt van.

Kiszamoltam. Átnéztem egy hónapot, levonogattam a különféle megbeszélésekkel töltött időt.
Havi átlagban a munkaidő 50 % -a megy el ilyenekre.
Mivel itt nem úgy néz ki egy rendelés mint otthon, nincs asszisztens, orvosirnok jelen, ezért sokkal lasabban megy minden.
A beteggel 1 órat ülünk, néha már azt sem tudjuk miről beszéljünk. Kifizette a vizitdijat, ezért kiakarja használni az egy óráját ami szerinte jár neki. Utánéztem, ez nem is igaz, az orvos dönti el, mennyi idő egy látogatás, de ők ezt nem tudják és ugyebár a jogok.
Miután elmegy a beteg lediktálom, majd egy másik rendszerbe belépve, eltávoztatom, várólistára teszem, vagy konkrét időpontra foglalok neki egy kontrollt, beirkálom a diagnózist, a beavatkozás kódját. Megírom TP-s papirját mert erre a beszélgetés alatt nincs mód.
Ha nagyon sietek ez fél óra. Szóval 1.5 óra betegenként. Ha a megbeszéléseken kivűli összes időt, betegfogadásra és az ahhoz szorosan kapcsolodó adminisztrációra fordítom, akkor ez napi 2-2.5 beteg. De akkor még nem írtam kórrajzkivonatot, nem hosszabbítottam meg Apodost, nem irkáltam olyan recepteket, amiért csak betelefonáltak.
A beteg nem kap a kezébe semmit. Ha valahova tovább akarom utalni, akkor a beutalót is le kell diktálni, ha elkészült az írás, akor postán megy az illetékesnek. Ő pedig miután megkapta és beregisztrálta, választ ír nekem, hogy megkapta és mondjuk 6 hónapos várólistára tette a a beteget és majd a vizsgálat megtörténte után válaszol megint. Persze mi ezt is regisztráljuk.
Persze nekünk is ugyanígy kell. Ha kapunk egy beutalót, akkor a team eldönti, hogy fogadjuk-e, hogy melyik foglalkozási csoporthoz kerül (orvos, psychologus, nővér. stb.) Az adott csoport a kapott betegeket felosztja egymás között. Aki megkapta a beteget, az előjegyzi magának és erről ír egy választ a beutaló orvosnak. A várólistámat folyamatosan figyelnem kell, ha közeledik a megadott 3 hónap, vagy akármennyi idő lejárta, akkor konkrét időre foglalom be magamnak, kinyomtatok erről egy behívót amit a beteg megkap. Nem is ragozom tovább.
Arról már ne is beszéljünk, hogy naponta 2x fél óra fika szünet, amikor mindenki eldob mindent és elmennek kávézni.
Ez a maradék 50 % munkaidő is úgy szét van forgácsolva, hogy semmit nem tudsz egyszerre megcsinálni, mindenbe 20 x kezdünk bele.
Hát ezért kell ide sok orvos.
Csak egyszer engednék meg , hogy úgy magyar módra rendeljünk, egy aszisztenssel, egy orvosirnokkal.
20 perc alatt kész a beteg. A receptet kinyomtatva a kezem alá teszik, csak aláirom, úgy mint a megírt beutalót. A beteg saját felelőssége, hogy elmegy-e a vizsgálatra vagy sem, visszahozza-e a leletet vagy sem.
Na ez itt több szempontból lehetetlen.
Először is egy nővér meg egy orvosirnok, ugyanott áll a ranglistán mint az orvos, tehát kizárt, hgy a cél érdekében a kezem alá dolgozzon. A beteg úgy mint minden állampolgár le van kiskorusítva, semmilyen felelősség nem terheli, mindent a hivatal csinál helyette.
Hogy ebből az következik, hogy több hónapos várólisták vannak, hogy a betegek ellátatlanul maradnak és hogy 10x ennyi orvossal sem lennének sokkal előbbre? Ez itt nem érdekel senkit.

Ildi kommentjéből számomra az következik, hogy ha közel ugyanannyi orvos van Svédországban, mint otthon, akkor a sok fika, meeting és adminisztráció miatt a svéd hiány összehasonlíthatatlanul nagyobb.

Remelem a minöseget tekintve nem vagyok rosszabb mint otthon, de ami a mennyiseget illeti, az effektivitasom ebben a rendszerben kb . tizedere csökkent.

Ne felejtsük el, hogy a magyar orvos Svédországban tipikusan bérmunkás és ebből adódóan azt várják el, hogy csendesen alkalmazkodjon a világ egyik legjobban működő(?) egészségügyi rendszeréhez. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a rendszer nem türi a kritikát vagy a beavatkozást. Az ideológia és gyakorlat keveredésének eredménye egy betonkemény szarkofág melyben mi is jól elvagyunk.

Azt szeretném kérdezni, hogy valaki olvassa ezt a svédek közül? Nem kellene lefordítanunk nekik?
Én ugyan itt páciens/beteg vagyok, de nagyon egyetértek Szabolccsal,amikor az ineffektív, helyenként kreténség határait súroló (munka)rendszert emlegeti!

Szerintem időnként olvassák, mert látom hogy fordító programba kerül egy- egy poszt. A kérdés csak az, hogy a szenvedő alanyok, a betegek olvassák, vagy az illetékesek. Nem hiszem, hogy jobb belátásra bírná őket, amiket a külföldiek mondanak. Annál sokkal fafejűbbek. A legnagyobb baj, hogy ők maguk is elhiszik, hogy itt van a világ egyik legjobb ellátása.
Épp nemrég hajtottam össze a tandhygienist-tel. Megmondtam ugyanis neki- mert gondoltam így korrekt- hogy a kislányomnak otthon csináltattam fogszabályzót és otthon is kívánjuk, folytatni. Levegő után kapkodott. Azt kérdezte komolyan gondolom -e, hogy lemondok egy svéd fogszabályzós orvosról. Mondtam igen, komolyan gondolom. Még 3x visszakérdezett. Végül közölte:" Anyuka, ha az én gyerekem lenne nem vinném Magyarországra" fogorvoshoz. Ebben maradtunk. Ja még azt is megkérdezte- amikor megkértem, hogy az elkészült RTG képeket adja ide nekem, hogy ne kelljen mégegyszer megcsinálni- " miért Mo-n nem tudnak még egy RTG képet sem csinálni?"
Na azt hiszem többet nem fogok a tájukra sem menni.

@szil5: istenem, én egy ilyen fafejűvel élek együtt! hopsan! (a szambómban simán felfedezem ezt az attitűdöt)
Nekem konkrétan az iskolákkal gyűlt meg a bajom. Diplomás tanár vagyok. A baj csak az, hogy a diplomámat Magyarországon szereztem. A Skolverket verdiktje az volt, hogy anyanyelvi tanár lehetnék, de mivel Svédországban olyan tanárkategória nincs, hogy valakinek csak egy tantárgya van, nem kaptam "behörighetet" (magyarán nem ismerték el a diplomámat). Javasolták, hogy egészítsem ki a magyar diplomámat svéd egyetemen. de addig is meg kellett volna élni valamiből. Arra gondoltam, helyettesíthetek óraadóként a helyi ált. iskolában. De mivel nincs "behörighet", azt sem ismerték el,hogy pedagógiát tanultam. Ez valahol a helyi iskolaigazgatón múlna. Dolgozhattam, de mint képesítés nélküli. Sem a pedagógia, sem a magyarországi munkatapasztalat, semmi nem számított. A fizetésem ugyanannyi volt, mint bárkinek, aki az utcáról beesett. Hiába mondtam, hogy dolgoztam napköziben, tanultam, hogy kell csinálni.Képesítés nélküli "barnskötare" (kb. dajka) - nesze neked magyar tanárképző és tud.egyetem.

Ja, és utána hiába adtam be a jelentkezésemet, amikor lett volna státusz, egy olyan illető kapta meg a munkát, akinek volt egy kurta tanfolyama "samtalsterapi"-ból (elbeszélgetős terápia).

A svedek akiket en hallottam nyilatkozni, meglehetosen elegedettek az orvosi ellatassal es altalaban minden kozszolgaltatassal, amely szerintuk magas szinvonalu es jobb mint mashol, (de legalabbis nem rosszabb).

@Grifftojás:
A svédek általában elhiszik, amit állambácsi és a media mos a fejükbe. Ha azt mondják nekik, hogy ez a világ legjobb ellátása, akkor nekik ez az. Volt olyan AT-m ( rezidens orvosom), aki vitába szállt velem, mert nem hitte el, hogy Mo-n 3 évig lehet otthon maradni a gyerekkel és mind a 3 évre még pénzt is adnak (hogy az mire elég más kérdés) Nem hitte, mert ő azt tanulta az egyetemen, hogy a világon Svédországban lehet a legtovább otthonmaradni a gyerekkekel és ez 1.5 év. Tehát az ki van zárva, hogy nálunk 3 év lenne. Szerinte én tudom rosszul, aki 3 gyereket szültem itthon.Csili-vlil rendelő, bájolgó személyzet. Az hogy erre mennyit várnak és mit kapnak érte? Na de nekik addig jó amig hisznek benne.
Nekem egy igen vastag mappám gyült össze azokból az elkefélt esetekből, amit 4 év alatt egy kisváros pszchiátriáján találtam. Elnézett agytumor,19 évig fel nem fedezett veleszületett kombinált szivhiba, 15 évig pszcihogen vizivási kényszernek kezelt súlyos hormonzavar- szorongásnak kezelt 210-s tartós vérnyomás- zavartságnak kezelt, fel nem fedezett nagyon magas vércukor- depresszionak , táplálkozási negativizmusnak diagnosztizált koponyaüri vérzés nyelésképtelenséggel és még sorolhatnám. Engem nem győztek meg. Én és a családom továbbra is hazajárunk a kollegákhoz. Svédországban max. sürgősségi ellátást veszünk igénybe.

Semmit nem változtak.:-)

1987-ben mentem ki, 90-ben jöttem vissza.

Sebész szakorvosi képesítésem volt,
ezért a provtjanstgöringet sebészeten kellett volna megcsinálni.

Igenám, de otthon egy csigolya okán már másfél éve háziorvosként dolgoztam, ugyanis képtelen voltam a műtőasztal mellett 10 percnél tovább állni.

Leif Gudmundsonnal többször, órákig vitatkoztunk, de nem értette.Egyik svéd sem értette.

Tulajdonképpen az is lehet, hogy emiatt jöttem haza 90-ben, addig nem értették meg, hogy létezik olyasmi, hogy undantag. Ezeknek nem létezik.

Három évig etettek, itattak, jól tartottak, azután ott hagytam az egészet a francba. Nem tudtak kilépni egy logikai circulus vitiosus-ból.

Szerintem elvesztettek egy jó orvost, aki ma is nagyon jól jönne nekik. De én ezt még egyszer végig nem csinálom.

Uff.