Ma Stockholmban voltam egy előadáson, ami a szeptember 1-én hatályba lépő új törvényről szólt.
A változás lényege, hogy kényszerkezelésre eddig a megfelelő kritériumok fennállása esetén csak osztályos kezelés formájában (slutenvård) volt lehetőség. Ezután a járóbeteg ellátás (öppenvård) keretében is folytatható lesz. Mindenképpen osztályon kell majd kezdeni, de lehet majd a Bíróságnál kérelmezni, hogy járóbetegként is folytatódhasson. Részletes kezelési tervet kell készíteni (vårdplan) az összes érintett részvételével (itt  pl. az Önkormányzat értendő, aki biztosítja majd a kiírás után a megfelelő segítséget a  betegnek). Pontosan meg kell majd határozni milyen feltételeket kell a betegnek betartania. (gyógyszerszedés, foglalkozásra járás stb.). Ehhez a titoktartási törvényen  (secretess lag) is lazítani kellett, hogy az önkormányzat érintett részlege is megkaphassa a szükséges adatokat a betegről. Meglepődtem, amikor a svéd előadó szájából azt hallottam, hogy a túl szigorú titoktartási törvény vált a gyógyítás gátjává.
Jó kis nap volt, nem mondom. Délelőtt 3 órán keresztül vetítették egymás mellett a régi és az új törvényszöveget. Élvezet volt parallel olvasni svédül a jogszabályokat. Ajánlom figyelmébe Áginak, a volt svédtanárnőnknek, az effajta szövegértési (läsförståelse) gyakorlatot.
Mindez a Clarion Hotel kongresszusi termében 650 részvevővel. A listán még 2 magyar nevet találtam, de nem ismerem őket, nem is találkoztunk.  Ugyanott volt az ebéd is a szokásos lazaccal.
(félreértés ne essék, én nagyon szeretem.) Amiért az ebédről is írok az az, hogy ezt  a rengeteg embert 1 óra alatt simán megebédeltették. A pincérek fantasztikusat alakítottak, le a kalappal.
Régóta tervezem már, hogy leírom a kényszerkezelés menetét, szabályozását, de eddig még nem szántam rá magam. Ami késik az eljön - szoktam mondani. Előbb vagy utóbb megfogalmazom valahogy egyszerűen és áttekinthetően.