Úgy látszik engem üldöz itt a balszerencse és a sok jó helyett, túl gyakran vannak rossz  tapasztalataim. Például épp ma délután. Teleplakátozták a várost, hogy érkezik az Axels Tivol (halmstadi címmel rendelkező cég). Péntek, szombat, vasárnap.
Már az sem volt szimpatikus, hogy úgy reklámozták magukat, hogy a belépés ingyenes. Még jó, hogy a kapuban nem szednek belépőjegyet, hogy aztán kifizethessek egy vagyont jegyekre. Nekem ez világos volt, de a gyerekeket, akikért vannak, megtévesztik evvel az ingyenesség dumával. Este 6-ig vannak ma nyitva a fáma szerint. Mi úgy 4:40-kor megérkeztünk. Nagy tömeg nem volt az biztos, de hát ez volt már a 3. nap. Ettől függetlenül, minden hinta, forgó, egyéb működött, igaz csak egy-két gyerek ült mindegyikben. Körbejártuk, feltérképeztük a terepet, mi az, ami az én gyerekeim korosztályának megfelel, hogy tudjuk, hány jegyet vegyünk. Tettük ezt azon célbol, mert a pénztárnál levő táblán az állt, hogy enkel biljett 30 KR, 6 jegy 150 KR, 10 jegy 200 KR. Összeszámoltuk és eldöntöttük veszünk 10j egyet. Így azért olcsóbb, és annyi el is fog fogyni biztosan.
A pénztárhoz visszaérve ért a következő csalódás. Felejtsem el a 6 és 10 jegyes variációt, csak enkel(egyszeres) jegy van 30 Kr-ért. Gondoltam, akkor csak 6-t veszek, majd meglátjuk. Ha úgysincs kedvezmény, akárhányszor is visszajöhetek jegyet venni. Felültek hát az első forgóra. Miközben ők jól érezték magukat odafent, gyanúsan nagy pakolásba kezdtek. Ezután felültek, egy olyan  kisebbb hullámvasút félére. Egyre jobban pakolnak, légvár 5 perc alatt leeresztve, a célbalövő bodék teteje, motorosan meghajtva csukódik lefelé. Nézek, jobbra, nézek balra, alig van már pár dolog ami még áll. Volt egy kisebb gyerekeknek való forgó, ami még állt. Gondoltuk, igaz nem ezt akartuk, de már nincs nagyon választék, üljenek fel oda. Az éppen távozóban levő  kezelőszemélyzet, lazán hátraintett, hogy húzzunk a susnyásba, mert vége van. Gyakorlatilag 10 perc alatt összepakoltak, de valami olyan gyorsan, hogy fel sem fogtuk. Ott álltunk két felesleges jeggyel és két rettenetesen csalódott gyerekekkel. Gondoltam kifelé menet, visszamegyek a pénztárhoz, hogy ők zártak be előbb, nem az én hibám kérem vissza a pénzemet. Persze a pénztáros fiú is felszívódott gyorsan, biztos, ami biztos. Többen álltunk ott csalódott gyerekkel, iszonyatosan mérgesen, kezünkben a megváltott jegyekkel. És ezek után még két lépéssel arrébb a kijáratnál, még volt képük csalogatni a gyerekeket, hogy vegyenek lufit. Na ezt már nem. Akárhol máshol, de itt soha.
Kérdem én, nem kellett volna tájékoztatni a korábbi bezárásról? A zárás előtt x idővel nem kellett volna beszüntetni a jegyárusítást? És ha már így alakult nem lett volna sokkal tisztességesebb visszaváltani a jegyeket? Engem ért már nagyobb kár mint 60 KR, de a gyerekeim ma romokban vannak a csalódottságtól az biztos.
Míndez ha otthon történik nem lepődők meg, ehhez vagyok kondicionálva. De itt? Abban az országban ami híres és nagyon büszke is a korrektségére, pontosságára, gyerekcentrikusságára? Kezd meginogni a hitem.  
Nem szeretek általánosítani, de most pont evvel próbálom magam nyugtatni, hogy  a mutatványos az itt is csak mutatványos.
Másrészről...nézhetem úgyis, hogy jó lecke volt ez a gyerekeimnek, arról, hogy az élet bizony nem habostorta, sokszor átverik az embert, mégha gyerek is. Jó lesz erre felkészülni. Tulajdonképpen hálával kellene tartozom az Axels Tivoli-nak a hathatós nevelésért. Úgyis mindig azt hiányolom itt Svédországban, hogy a gyerekek semmiféle negatív dolognak nincsenek kitéve így nem is tud kialakulni a stressztűrőképességük sem.
Mindenesetre  legközelebb nagy ívben kikerülöm őket. Ti meg döntsétek el magatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.