Ma 2 többé-kevésbe vicces élményem is volt, gondoltam megosztom veletek.

Kezdjük a rosszabbal, vasárnap óta fáj a nyakam és a bal karom nem bírom rendesen használni (zsibbad és fáj) ill. csak állva bírok létezni (jó adag izomlazító és diclofenac segítségével). Szóval 2 napja itthonról dolgozom állva (megfelelő magasságban elhelyezett notebookjaimon), mert ülni nem tudok és mi tagadás most már azért a talpam is fáj (ezt a posztot is állva írom). Ildikó amellett, hogy neurológus és képzett manuálterapeuta, 2 nap próbálkozás után jobbnak látta ha kérek időpontot a vårdcentralban (körzeti orvosi rendelő) többek között egy radiológiai kivizsgálás - halvány- reményében. Innentől annak aki olvassa a blogot nem hiszem, hogy meglepetéssel tudnék szolgálni (már az unalomig ismételgetett dolgok következnek).

Emailben (mégiscsak IT-s vagyok és nem szeretek automatával beszélgetni) szépen elsírtam a bánatomat - nem éppen komolytalan tüneteimet leírva - megadva a különféle elérhetőségeimet. Kis idő múlva jött is a válasz, hogy az illetékeshez továbbítják az emailemet, majd megint kis idő elteltével jött a válasz, hogy a nővérke 13.10-kor felhív majd. Gondoltam - naivan- majd egyeztetünk időpontot az orvoshoz. Szépen ki is vártam, hogy felhívjanak. Majd megcsörrent a telefonom, szívem megdobbant...elmondtam mi fáj, mit szedek etc. Közben a nővérke gondolom már kereste a megoldást a 1117.se oldalon. Aztán kedvesen elsorolta a különféle tanácsait;szedjek alvedont (fájdalomcsillapító) is, melegítsem a fájó területet, mozgassam a karomat, keressek magam masszőrt ill. gyógytornászt. Ha ezek nem segítenek akkor jelentkezzem újra. Valószínűleg ha erőszakosabb lettem volna lehet, hogy sikerült volna kicsikarni, hogy orvos is rámnézzen, de sajnos elsőkörben a tüneteim nem ütötték még a nővérke ingerküszöbét.
Holnap próbálkozom tovább felhajtani  egy gyógytornászt. Ma már csekkoltam egy privát céget de tele vannak a hétre (fél létszámmal dolgoznak szabadság ill. képzés miatt). Ha nem sikerül akkor esetleg besétálok az akutra.
Azt hiszem, hogy az otthoni "jobb" ellátásért hörgő, fröcsögő csürhénél (értem ezalatt azokat a kreaturákat, akik a különböző fórumokon, magukból kivetkőzve írogatnak) ez már rég kiverte volna a biztosítékot.

Ezután kisétáltam a postaládához és behoztam a leveleket, többek között a rendőrségtől érkezőt is. A nyári események miatt időnként kapunk levelet a rendőrségtől, gondoltam megint valami rövid értesítés érkezett. Amikor felbontottam a levelet, igencsak meglepődtem (majd felröhögtem), a levél a következőket tartalmazta:

- ujjlenyomat levételéhez szükséges "tintáspapír".

- rövid tájékoztató, hogy azért kérik az ujjlenyomatunkat, hogy azonosítani tudják a mi ujjlenyomatainkat a rögzített nyomok között. Valamint egy leírás, hogyan kell levenni szakszerűen az ujjlenyomatainkat.

- rendőrségi - hivatalosnak tűnő - ujjlenyomatrögzítő lap (ahova a tintás ujjainkat kell majd nyomnunk)

A "kit"

A tájékoztató lap

A "tintás papír"

Az igazat megvallva, meglepődtem a dolgon, egyszer azért mert több mint 2 hónapja történt a dolog és ilyenkor otthon már régen kiküldték az értesítést arról, hogy lezárták a nyomozást. Másrészt pedig azért, hogy rám bízzák, hogy levegyem a saját ujjlenyomatomat. Valószínűleg ebben azért benne van a rendőrségen is tapasztalható emberhiányból fakadó kényszer, de az is, hogy nem nézik az embert hülyének/bűnözőnek.

Szóval csináld magad (gör det själv)!

Update #1: A vårdcentralhoz tartozó gyógytornászok 3-4 hét múlva tudnának fogadni, de azonnal mondtak egy másik privát céget akiknél ugyanannyiba kerül a kezelés mint náluk. Ők pénteken 15 órakor tudnak fogadni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.