Az ÖPT után azt hittem nem lehet már értelmetlenebb ötlettel előállni, de gyorsan kiderült, hogy igen. A Socialstyrelsen erre is képes. Pár napja újabb körlevél érkezett amiben egy a Läkartidningen-ben megjelent cikkre és az abban foglaltakra hívja fel a vezetőség a figyelmünket. Ezt gyorsan követte egy másik mail, amiben arrra kérnek bennünket, hogy egyenlőre ne tegyünk semmit. Előbb összedugjak a vezetők a fejüket és talán kisütnek valami okosat.
A cikkben arról van szó, hogy egy pszichiátriának írt levélben a Socialstyrelsen úgy foglal állást, hogy minden kényszerintézkedés amit LPT (Lagen om Psykiatrisk Tvångsvård - kényszerkezelés) alatt álló betegen végrehajtanak (pl. injekció a beteg akarata ellenére, agresszív beteg rögzítése stb.) "avvikelse" (a nemvárttól eltérő)-nek minősül. Ezt esetenként jelenteni kell, hogy a szükséges analízist elvégezhessék annak kiderítésére, hogy mi vezetett ide.
Ez egyszerűbben azt jelenti, hogy hiába vertük végig magunkat a kényszerkezeléshez vezető összes lépésen és halom papírmunkán, hiába ad a törvény lehetőséget a kényszerintézkedésre a beteg saját érdekében, akkor is hibának vagy legalábbis sikertelenségnek minősül minden ilyen intézkedés. Irhatod a jelentést minden egyes esetben magadról a magasságos hivatalnak.

Itt a vitát kiváltó levél egy részlete:

"Socialstyrelsen anser att frihetsberövanden, tvångsåtgärder och tvångsbehandlingar alltid utgör en avvikelse samt att vården, i sitt system för avvikelsehantering, alltid ska analysera vad som ledde fram till händelsen och klargöra om den kunde ha undvikits genom andra olika förebyggande åtgärder."

Ez a bizonyos "avviklese rapport" amolyan svédes társasjáték. Az itt élők tudják miről is van szó. Az eredeti elképzelés az, hogy minden nem várt negatív eseményt egy erre alkalmas blankettán vagy elektronikus úton el kell küldeni az illetékesnek. Ha helyi szinten nem oldható meg, akkor megy a megyei ileltékesnek esetleg tovább a Socialstyrelsennek. Ott pedig analizálják a történteket és levonják a hasznosítható következtetéseket. Mindezt azért, hogy máskor ne következhessen be ilyen.Ez idáig nagyon szép.
A mindennapos gyakorlatban azonban sokszor kicsinyes jelentgetéssé fajul. Személy szerint eleinte nagyon ellene voltam az ilyen jelentésnek. Inkább járt a szám és küzdöttem az igazamért. Aztán a régebb óta itt élő kollégák meggyőztek, hogy ez itt teljesen értelmetlen. Mosolyogjak szépen, bólogassak, aztán írjak avvikelse rapportot. Irtam párat. Tényleg azt hittem evvel megoldhatok valamit. Eddig egyetlenegy ilyen jelentésemre sem ragált senki, semmilyen visszajelzést nem kaptam (csak úgy kb. 2 éve). Na szóval le is szoktam róla. Most viszont lehet, hogy kezdhetem megint gyártani őket, merthogy a pszichiátrián nem lehet elkerülni a kényszerkezelést. A várólisták pedig egyre hosszabbak lesznek. Majd írunk erről is rapportot, hátha megvilágosodik valaki ott fent.

Érdekes kommentek is vannak.
Valaki pl. azt írja, hogy már csak idő kérdése  és minden esetben avvikelse rapportot kell majd írni amikor valaki egy manifeszt betegséggel keresi fel a háziorvosát. Ez ugyanis azt jelenti hogy a primer prevenció sikertelen volt.
 
Úgy tűnik nem csak a Regerinsrätten-ben kaptak napszúrást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.