Írhatnál egyszer a gyógyszerekről hosszabban. Tudom, ez nem egy laikusoknak szóló ismeretterjesztő blog, de mégis. Te pszichiáter vagy, eddig is sokat tanultam itt egy csomó olyan kérdésről, amiket az olvasmányaim alapján másképpen láttam azelőtt, vagy pláne semmi tárgyszerűt és értékelhetőt nem tudtam róluk, mint pl. az ECT-ről se.
Tényleg jók ezek az SSRI, SNRI cuccok bármire is? (A "bármire is" nyilván sarkítás, de tényleg érdekelne a véleményed.)

Hát valóban nem akarok erről posztot írni, de azért itt megpróbálom röviden.
Igen a depresszió ellenes szerek jók, hatnak, szükség van rájuk.
Hogy mégis sokan hatástalannak tartják vagy a mellékhatásokat sokallják annak sok oka van.
Az alap, hogy nem mindenki depressziós aki " depis". Sajnos boldog boldogtalan szedi akinek nem kéne. Ebben az orvosok is hibásak, de a" szomszédnak is jó volt, én is akarom" effektus is belejátszik. A depressziónak szigorú diagnosztikus kritériumai vannak.
A másik baj, hogy a betegek nincsenek rendesen kivizsgálva. Egy depressziós tünetcsoport mögött nagyon sokszor van valamilyen egyéb ok.Pl. Folsav, B12, D vitamin hiány, vagy csökknet pajzsmirigy működés. Először ezt kell rendebe tenni. Küzdhet az ember az SSRI készítményekkel, ha közben a beteg pajzsmirigye nem működik rendesen.
A másik amire nem gondolnak a krónikus agyi ischaemia, vagyis a krónikus agyi kereingési . zavar. Ez főleg idősebb dohányos betegeknél gyakori. Ha az agy nem kap elég oxigent, tápanyagot,az energia ellátása romlik, akkor bizony a beteg állandóan fáradt, passziv, lehangolt. Itt jön a képbe a dohányzás. Ami nem csak hogy keringési zavart okoz, hanem fokozza a szorongást. De nem kicsit, hanem nagyon.
Ezeknek a betegeknek még legtöbbször nicns neurolüógiai tünetük, majd lesz, a stroke később jön. Sajnos a CT is egyre elterjedtebb, küldik a betegeket CT-re, ha nem kierőszakolja.Rövid válasz: nincs vérzés, nincs infarktus. Igen ám csakhogy ez még nem zárja ki a keringési zavart. Egyszerű vér viszkozitás mérés. Ez egyáltalán nem rutin, Ha viszont utána járnának sokan meglepődnének milyen sokszor ez áll a háttérben. Én ezekkel kezdem.
Aztán jöhet a gyógyszer. Régen voltak az úgynevezett triciklusos szerek, széles volt a hatáskör, több támadáspontúak voltak( van ma is) de elég sok volt a mellékhatásuk. Keresték hát az új szereket, kevesebb mellékhatással. Ekkor jöttek az SSRI készítmények. Szelektivek,csak a serotonin rendszeren hatottak. Így kevesebb lett a mellékhatás. A hatás viszont nem lett jobb. Viszont a betegek nem hagyták abba időnek előtte a mellékhatások miatt. A kezelés így mégiscsak eredményesebb lett. Aztán csak rájöttünk megint, hogy a depresszió nem csak a serotoninról szól. Kell a több támadáspont, akkor nagyobb valószínűséggel trafálunk bele a helyes terápiába.( sörétes puskával nagyobb valószínűsággel találjuk el a célpontot vagy pontokat) A fejlődés tehát részben vissza lépés, mert újra jöttek a kevésbé szelektív szerek, de ezek már sikerült úgy összehozni, hogy ne legyen annyi mellékhatásuk. Jöttek az SNRI szerek ( serotinin, noradrenalin)Aztán a dopmaninerg hatású Wellbutrin.
A legújjabb szer nem ezeken hat, hanem a melatonin rendszeren. Visszaállitja a normális alvásmintázatot és napi ritmust.( egy nagyon jó cikk erről: www.mppt.hu/drupal/files/0902_OK1_KALMAN.pdf.
Ami még fontos. Egy SSRI és a többi nagyjából hat hét szedés után kezd el hatni. Tehát ki kell várni, nem szabad össze-vissza cserélgetni, váltogatni. Az elején bizony a beteg legtöbbször csak a mellékhatásokat érzi. Mert vannak. Ha egy gyógyszernek nins mellékhatása, akkor hatása sem.
Na ilyenkor kell nagyon a psychés támogatás, meg a rásegítés szorongáscsökkentőkkel. Ezek is kellenek, csak nem szabad elfelejteni idővel ezeket leépíteni. Előre meg kell egyezni a beteggel, hogy átmenetileg lesz Xanax, vagy hasonló, de csak átmenetileg.
Öngyilkosság kérdése:
Sokszor írnak olyat, hogy ezek a szerek fokozzák az öngyilkosságra való hajlamot. Nem igaz. Meg kell nézni a statisztikákat. Amikor szélesebb körben kerültek alkalmazásra, onnantól kezdve csökkent Magyarországon is az öngyilkosságok száma.Na de akkor mért zörög a haraszt.Nagyon egyszerű.
A depresszios beteg nem csak lehangolt kedvetlen, reménytelen hanem a legtöbb estben passzív, gátolt is. Vannak öngyilkossági gondoltai, de nem tudja, vagy nem meri megtenni. Aztán egyszer csak kap gyógyszert és elkezdődik valami változás. Sajnos nem a hangulata kezd el emelkedni rögtön, henem megszünik az a bénultság, emelkedik az aktivitás szintje . Hát ez nem egy jó kombináció, mert ekkor jön az, hogy megteszi , amit addig nem mert. Ezért kell pont az elején nagyon észen lenni. Ilyenkor kell psychotherapia, meg egyéb gyógyszerek. Ha már a hangulata is hozzáemelkedett az aktivitás szintjéhez, onnantól kezdve kifújhatjuk magunkat egy kicsit.
Hát rövid az nem lett, talán csapongó is, de talán hátha mégis sikerült valami értelmeset összehozni.

úgy látom a link nem jó, nem visz rá magára a cikkre.

google-ba beírva megtalálható:
A DEPRESSZIÓ MINT KRONOBIOLÓGIAI
BETEGSÉG
KÁLMÁN JÁNOS, KÁLMÁN SÁRA

@szil5: Köszönöm szépen. Kérdezek még. Én ismeretterjesztő blog vagyok, és lesz posztom ebben a tárgyban (is), beledolgozhatom a fenti kommented egy részét? (És teszek ki linket vagy trackbacket, nyilván.)
Megnézem a cikket, köszönöm ezt is.

@Felicitasz:
Használd nyugodtan.

(OFF, olvastalak a Praxison, mély tisztelettel meghajlok a türelmed előtt, én elküldtem volna őket melegebb éghajlatra elég gyorsan. És igen, ilyen légkörben valóban lehetetlen dolgozni.)