Az osztály ahol dolgozom egy hónapig zárva volt. Holnaptól a lindesbergi pszichiátria zár be és jönnek vissza a mi betegeink illetve azok a lindesbergiek, akiket nem lehetett még hazaküldeni. Így megy ez évek óta, felváltva zárunk be, másképp nem tudják kiadni a szabadságokat.
Délelött még üres az osztály így van időm átnézni a fakkomban felgyülemlett papír halmazt.
Kipihentem magam a szabadságom alatt és avval az elhatározással jöttem be, hogy én ugyan nem izgatom fel magam semmin. Azért se!
Csak nem sikerült!

Csak nehány apróság:
 -Az április 1.-én lediktált beutalómat mostanra írták le a titkárnők. Mellé raktak egy kis papírt a következő kérdéssel: Ez olyan régen volt, tényleg elküldjük?
A beteg meg otthon várja a behívóját a másik doktorhoz. Nyilván engem vagy a kollegát szidja, tuti nem a titkarnőt.

- A januárban lediktált zárok is mostanra lettek kiírva a diktafonról. És nekem még álmatlan éjszakáim vannak, mert le vagyok maradva a zárokkal! Na de, ha én hónapokkal később diktálom, akkor jövőre sem lesz kész.

- A május 19-én megírt konzilium kérésemre (házon belül) június 24.én futott be a válasz. A titkárnők, mivel én szabadságon voltam, berakták a fakkomba elfeküdni, ahelyett, hogy legalább valamelyik kollegámnak adták volna oda. Igaz a beteg már árkon bokron túl volt.

- Az egyik betegemnek a nyelvén elég régóta van egy nem gyógyuló fájdalmas seb. Erős dohányos. Nemcsak nekem nem tetszett az elváltozás, hanem az őt többször altató anesztes kollegának sem. Rövid nyomozás után kiderül a Fül-Orr-Gégészet illetékes itt ezügyben. Írtam hát beutalót a malignitás (rosszindulatu elváltozás) kizárására. A beutalót visszaküldték avval, hogy írjam rá mióta van ez a seb és okoz-e fájdalmat a betegnek? (beteg echte svéd és tud beszélni). Írtam hát újat a kért infokkal.
Válasz: a betegnek rosszak a fogai, pont a seb mellett van egy rossz foga, valószínűleg ez irritálja a nyelvét. (ja valszeg, de ha nem?). Javaslat, hagyja abba a dohanyzást, öblögessen X oldattal. Kontrollt nem tervezünk, ha romlik az állapota jelentkezzen.
Szövettani vizsgálatot nem csináltak. Hát nem nyugtattak meg!

Egy szó jut eszembe erről: kupleráj. Hogy lehet így tisztességesen dolgozni?
(Eddig sem lehetett a titárnőkhöz szólni, de amióta a vezető titkarnő lett a Karlskogai Psyhiátriai Járóbeteg Rendelö főnöke, vegképp reménytelen a helyzet)
Na most elmegyek konzíliumba, mert már tegnap délutan befutott a kérés és ez engem zavar.
Aztán hazakerékpározom az erdőn keresztül. Lazításként inkabb otthon dobok össze egy rántottát magamnak ebédre. Délutánra meg jönnek a betegek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.