OK, nem húzom tovább az időt jöjjön hát Norvégia maga.
Östersundnál nyugat felé fordulva, egyre magasabbra vezet az út, különösebb vad emelkedők nélkül.  Egy folyó partján egy fennsíkon haladtunk a határ felé. Elmentünk Duved melett, ami egy ismert svéd síközpont.
Este 8 körül léptünk át a norvég határt, ami nincs.
A táj egyre vadregényesebb lett, valahogy tényleg más volt mint Svédország. Ez az érzés ugyan, mindig  elővesz, ha külföldre megyek. Biztos vannak benne szubjektív elemek is.
A jó meleg lakóautóból, amúgy magyarosan kissé meglepődve néztük, amint a gyors sodrású folyóban, derékig álltak a hideg vízben a horgászok és szemmel láthatóan nagyon vidámak voltak.
A gyerekek kezdtek elpilledni, így szabálytalanul ugyan, de letettük a kicsiket aludni, mi pedig meg sem álltunk Trondheimig. Közvetlen előtte volt egy fizetős útszakasz, ahol 35 Kr-t fizettünk.
A naplemente valami hihetetlen volt! Majd meglátjátok a képeken. A színek teljesen valódiak, semmi photoshop.
A GPS segítségével próbáltunk találni Statoil benzinkutat és hozzá vezető díjmentes útat.
Legtöbbször a Statoilnál találtuk meg a szükséges szolgáltatásokat, ami kellettek a lakóautóhoz. Néha még "nyitott" WiFi-t is találtunk, internetezéshez a kutaknál.
Az első éjszakát Norvégiában Trondhemtől délre egy ilyen benzinkút parkoljában töltöttük, náhány másik lakóautó és kamion társaságában.
Verőfényes, de szeles reggelre ébredtünk. Újabb díj-elkerülő útvonaltervezés be Trondheimbe.
Ezek az elkerülő utak azért is hasznosak, mert nem az unalmas főútvonalakon, autópályákon vezetnek, hanem hamisítatlan szép tájakon, hangulatos kis falvakon keresztül. A fjord partján jutottunk be a városba. Ekkor reggel csapott bennünket meg  először ez az igazi norvég feeling.
Trondheim városáról, nem írok adatokat, a Wikipedián (angolul, magyarul, svédül) elég információ áll rendelkezésre  róla.
A főtéren árusok hada és egy nagy színpadon müsorok. Innen nem messze a híres trondheimi katedrális körül igazi középkori hangulat fogadott bennünket.
Mint kiderült Szent Olav (a város védőszentje) napok voltak. Ennek volt köszönhető a felhajtás. Az óvárosi részen, cölöpökön álló vörös házak, a házakhoz csónakok kikötve. Igazi  idilli hangulat!  
Nem tudtunk betelni a látvánnyal, jó sokat gyalogoltunk.
Ezután kerestünk egy nyugalmas vízparti helyet városon kivűl, ahol letáboroztunk, ebédet készítettünk és szusszantunk egyet. Idefelé jövet hajtottunk rá gyanútlanul egy alattomos, nagy undok fekvőrendőrre, ami kicsit leamortizálta a kerékpártartónkat.
A parton egy több kilométeres hosszúságú fjord-tengerparti sétány húzódott. A víz mindenestre sós volt, mindig megkóstolom. Tudjátok - a tenger mániám.
Csak azt kellett eldönteni, melyik irányba induljunk sétálni. Az gyorsan kiderült, hogy ez a kocogók paradicsoma. A 10 éves gyerktől a 80 éves párig mindenki itt futkározott.
Estefelé ismét bementünk a városba internet után vadászva, mert Szabolcs persze itt sem tudta abbahagyni a munkát.  Csak ezt, csak azt le kell ellenőrizni. Ez telefonált, meg az, hogy csak gyorsan be kell állitani valamit, stb. Nem panaszként írom ezt, csak azért mert  kellett akkor éppen internet és nyitottat az egész városban nem találtunk. A  vasútállomáson jelentkezett fel a hálóra 10 Kr-ért (24 óra). Hazaérkezésünk után nemsokkal kaptuk az értesítést, hogy a Szent Olav  napokra való tekintettel, aznap ingyen volt a net, visszautalják a pénzt. Ez meg is történt néhány napon belül.
Az éjszakát ugyanannál a benzinkútnál töltöttük, majd másnap elindultunk délfelé. 
Folyt köv. de előbb diavetítés!  ( az inditókép sajnos nem saját készítésü, de majd legközelebb!) Katt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.