Midsommar van, gondolom erről írnak majd a kollegáim a blogjaikban.
Lényeg, hogy ez a lazítás, ünneplés ideje.
Igértem, hogy bemutatom azokat a helyeket ahol megfordultam már.
Sajnos amikor Sundbyholmban voltam ősszel, még nem volt meg a fényképezőgépem, de karácsony másnapján útban Stockholm felé az itt vendégeskedő családtagjainkkal megálltunk egy kicsit szétnézni, akkor készült azért néhány kép.
A Mälaren tó körül sok kastély tálálható, ezek egyike Sundbyholm. A legközelebbi nagyváros Eskilstuna.( Katt a képre)



A Mälaren-tó a harmadik legnagyobb tó Svédországban a Vänern és Vättern tavak után. Nyugatról kelet fele húzódik és a Balti-tengerbe ömlik Stockholmnál. A legkeletibb öblét Stockholm központjában Riddarfjärden-nek (Lovagok öble) hívják. A tavat Uppland, Södermanland, Närke és Västmanland tartományok határolják. (Forrás: Wikipédia)

Bővebb információ a tóról és a környékéről itt.

A kastély Carl Carlsson Gyllenhielm admirális, IX. Károly fiának a székhelye volt, aki  demokratikus reformjairól volt híres. Ő alapította meg itt többek között az ország első népfőiskoláját (Folkhögskolan) 1629-ben. Jelenleg iskola-múzeumként működik.

 

 

 

 

 

 

 Katt a képre!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen napjainkban itt is konferencia hotel működik, de a turisták kedvenc kiránduló helye is. A közelben található ügetőpálya is igen ismert. A golfpályát már meg sem említem, az itt szinte mindenütt van.
Az örebro megyei psychiátria vezetőségi stábjával jutottam el ide, szintén 2 napra. Igazán csak utólag jövök rá  mindig, hogy milyen gyönyörű helyre vetett a sors megint.
Sajnos az egész napos megbeszélések után, és a vacsora között alig jut idő, hogy mindent megnézzünk, amit érdemes lenne. Azért nagyon ne sajnáljatok!.

A vacsorákról nem is beszélek. Hobbiszakács blogjában mindent megtalálhattok az itteni gastronomiáról, ezért csak úgy röviden a benyomásaim.
Valahogy sokkal nyugodtabb a hangulat, van valami fennkölt ezekben a vacsorákban. Nem olyan zizegős, mint otthon. Itt is sietniük kell a pincéreknek, általában sok a vendég egyszerre, de valahogy ez nem érződik.  Sosem néznek ki fáradtnak, mindig mosolyognak, nem lökik fel egymást a kanyarban és nem kell órákat várni az ételre. A tányér nem púpos mint otthon. Bizony az elején megrettenve láttam a mini adagokat. Aztán valahogy mégiscsak jól laktam, sőt.
Következzen egy kisfilm Sundbyholmról: (egy kis segítség a nethez kevésbé értőknek és a svédül nem beszélőknek: jobb gomb és helskärm - azaz teljes képernyő.)








Katt a képre az inditáshoz!


Itt pedig a honlapjuk.