Sajnos nem tévedtek a meteorologusok és az sem vigasztal, hogy otthon is hideg volt. Hó, fagy és jeges szél. Annyi haszna azért volt, hogy nem volt tele turistákkal. Hogy milyen sok lehet nyáron, arra akkor döbbentünk rá, amikor Fårö szigetére menvén a komp előtt furcsa táblákat láttunk. Rendes stabil, festett (tehát nem letörölhető) útjelző táblák: kö 1.5 h, vagyis 1.5 órás sor. Auto sehol és honnan tudjak ezt előre? Aztán a következő 1 h-t, majd a harmadik 30 percet mutatott. Lassan összeállt a kép. Azt mutatják ezek a táblák, hogyha a kocsisornak ott van vége, akkor az mennyi várakozási időt jelent. Na, ezt megúsztuk. A sziget gyönyörű még télen is. Na ne mondjam ott is találkoztunk véletlenül magyaral. Az egyik kávézóban kiderült, hogy a felszolgáló 56-ban kikerült magyar. Aztán a nagy üres parton ott a köveknél is jött egy család szembe és a férfi ránk köszönt, hogy „jó napot kívánok”. Ennél többet nem is tudott, mert német volt, de felismerte a magyar rendszámot.
Odafelé a hajon ünnepeltük Barnabás 5. szülinapját. A kis csaló a kezével a képen 6-t mutat, de ez ne tévesszen meg senkit. Ajánlom mindenkinek a hajón ünneplést, így meg lehet úszni, hogy kalas-t kelljen otthon rendezni.

Remélem Zsolt nem haragszik, meg hogy felteszek néhány Gotlandi képet, hiszen ez az ő felségterülete.

(Kattints a diavetítéshez)