szil5 2008.03.13. 23:40

Hogy kerültem ide?

A visszajelzésekből, amiket köszönök, kitűnik, hogy sokan vannak akik még csak gondolkodnak egy esetleges svéd munkavállaláson. Nekik írom  le, hogy én milyen úton  jutottam ide.
Több lehetőség is van ezen kívűl. Amit leírok, az egy történet, semmi garancia nincs rá, hogy minden így fog történni a következőkben is.
A MOK újságban találtam egy hirdetést arról, hogy psychiátereket keresnek Svédországba. A megadott e-mail címre  kellett írni néhány sort  és mellékelni egy angol nyelvű  CV-t.
Nemsokára kaptam választ, hogy lesz egy tájékoztató előadás interjúkkal egybekötve  Budapesten.
Az előadások és az interjúk angol nyelven folytak, de volt tolmács is, mert ugye nem mindenkinek az angol a tanult idegen nyelve. Az interjúk alapján kiválogattak egy csapatot, akik férjestől, feleségestől kiutazhattak Svédországba 5 napra szétnézni. Ott további interjúk és elég szoros program. Főleg  az eü. intézményekre volt kihegyezve az ismerkedés, de azért volt kirándulás is és jó vacsorák. Az utolsó napon történt az előszerződés aláírása (ez Örebro megyére vonatkozott, más megyékben később döntöttek).
Az előszerződésben az állt, hogy van egy féléves betanulási idő, utána várható a végleges szerződés, a magasabb fizetés és az, hogy ez az előszerződés akkor lép érvénybe ha elvégezzük a svédek által szervezett 7 hónapos intenzív nyelvtanfolyamot és leteszünk a végén egy C1-es nyelvvizsgát.  A mi kötelezettségünk az ingyenes, illetve támogatott tanfolyam fejében 3 év munka odakint.
A tanfolyam megkezdése előtt volt egy svéd bemutató tanítás  és egy nyelvi-képesség felmérés.
A tanfolyamot 2005 szeptember 5.-én kezdtük 14-en, vizsga április 10-én. Májusban költözés, május utolsó hetében munkába állás. Ebből is látszik, hogy a tempó nagy. A költözéshez, elinduláshoz kaptunk vissza nem térítendő támogatást. Ennek a nagysága a költöző családtagok számától függött, mi (5 fő) 27 000 Kr-t kaptunk.
A nyelvtanfolyam Budapesten volt, napi 6 (45 perc) óra. Ezt persze csak úgy lehet  megcsinálni, ha az ember közben nem dolgozik. Na de akkor miből éltünk?  Kaptunk   havonta 12000Kr-nak megfelelő Ft-nyi ösztöndíjat, a vidékiek 70000 Ft albérlet hozzájárulást, napi 1000 FT kajapénzt és heti egy–oda vissza utat 2. osztályon. Ennek fejében „csak”  tanulni kellett.
Én a részemről az albérlet hozzájárulást elvonatoztam. 3 gyerekkel nem akartam 7 hónapra felköltözni Szegedről Pestre, aztán meg tovább megint Svédországba. Ez a 7 hónap volt életemben talán a legnehezebb. Reggel 5:20-kor ültem a vonaton és tanultam, Pesten 6 kemény nyelvóra, újra vonat és tanulás a vonaton. Este 6-ra hazaértem,  vártak a gyerekeim. Éjszaka lógtam a svéd weboldalakon és svédnyelvű filmeket néztem. És ez így ment 7 hónapig minden nap. Tudtam ezt tenni mert a párom gyakorlatilag mindent levett a vállamról. Neki sem volt könnyű.
Rajtam kívül volt egy naponta - bejáró Győrből  és egy Székesvehérvárról. Nem ajánlom senkinek. Hetente 1x délután a hozzátartozóknak is volt 3 órájuk.
A tanfolyam felénél újabb kiutazás (megint mehettek a férjek, feleségek is), hogy gyakoroljuk a nyelvet, ismerkedjünk közelebbről a leendő munkahelyünkkel. Kaptunk  egy kisbuszt és költöpénzt is, hogy tudjunk a környéken kirándulni. Akkor februárban éppen nagyon kemény volt a tél –20-25 C. Azóta sem tapasztaltam itt ilyen hideget. (ne felejts el kattintani)

Ekkor már lakásokat néztünk és választottunk ki, amit aztán le is foglaltak nekünk.  Elvittek bennünket óvodákba, iskolákba, találkoztunk a város oktatási felelősével és már  előzetesen be is íratták a gyerekeinket a kiválasztott intézménybe. Amíg mi a kórházban voltunk, addig a férjek munkaközvetítővel találkoztak és hitellehetőségekről hallgattak információkat egy bank képviselőjétől.
A tanfolyam maga nagyon hajtós volt. Újra kisiskolás szerepkör, folyamatos tanulás, felelés, dolgozatok. Összevoltunk zárva, egy jó kis  „Big Brother” alakult ki. Volt minden, jó kedv, nevetés, sírás, veszekedés, ”nembiromtovábbfeladom” hangulat. 3 tanárunk volt akik kőkeményen küzdöttek velünk, hogy ezt a teljesen különböző nyelvérzékkel rendelkező  heterogén csapatot  eljuttassák a vizsgáig.  Sikerült, hála nekik.
Nemrég láttam megint Judit hirdetését a MOK hirlevélben, ezért gondolom én is leírhatom az e-mail cimét (juditsonnenschein@hotmail.com). Évek óta ő (is) szervezi a magyar orvosokat Svédországba, rajta keresztülintéződik minden.
Kerülnek még ki Svédországba orvosok a MediCarrera (tanfolyam Barcelonában) és a Medpro nevű cégeken keresztül, illetve régebb óta itt élő orvosok szervezésében is.
A svédek tudják, hogy orvoshiány van, amit meg kell oldaniuk. Úgy tűnik ezért tesznek is valamit.
Otthon mi is történik ezügyben?
 

A bejegyzés trackback címe:

https://psycho.blog.hu/api/trackback/id/tr61380105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rezidens 2008.03.15. 12:25:37

Itthon mi történik?
Hisztéria és kicsinyeskedés.

Kolléga 2008.04.04. 10:19:04

Köszönöm a leírásod, nagyon hasznos információk ezek. Magam is gondolkodom családilag (feleség pedagógus, talán iskolabezárás előtt, 2 lány ballagás előtt,egyik felvételi előtt, magam közalkalmazott,túlhajtott traumatológus vagyok)hogy utánajárjak ennek a lehetőségnek.
Bár a hideg és a fél évig tartó szürkeség és sötétség nagyon meggondolandó, de egy biztos, senki sem panaszkodott még az ottlét munkakörülményeiről.
Szeretném, ha válaszolnál arra, kit lehet megkeresni ez ügyben - egyenlőre magyar contact-ra lenne szükség, mert eddig én is csak a medicarrera MOK lapját ismertem.
Köszönettel: kolléga

szil5 2008.04.04. 17:06:09

Ebben az írásban szerepel Sonneschein Judit neve és e-mail cime, neki irjatok ezügyben. A hidegről annyit, hogy egész decemberben itt volt ,melegebb 6-8 fokkal. Az első igazi hó, ami csak egy hétig tartott januárban esett le. A fényviszonyokról is folyamatosan informálok a blogban . Nem fél év az a sötétség, csak negyed. szeptember vége után kezd itt hamarabb sötétedni. Február közepére már egészen türhető a helyzet.
Figyelmedbe ajanlom a weather.msn.com oldalt. Tetszőleges városok beirhatok, igy folyamtosan össze tudod hasonlítani az időjárást és a vényviszonyokat. Én is innen nézegetem Szegdet és Karlskogat.Az a kis sötétség megéri a nyári világosságért.

kujoon 2008.11.27. 01:41:05

Hinnyje, ez de durva.
Nekünk "csak" a kiköltözést fizették, meg találtak gyorsan egy lakást amit bérelhetünk.Meg segítettek a letelepedés ügyintézésében tolmácsolással.Persze így is nagyon hálásak vagyunk, de azért ez amit ti kaptatok nem semmi!

tundi · http://www.medicus.blogter.hu 2008.11.27. 10:46:15

ezek szerint az elsö hat honapban kutyastol - macskastol kiköltözni kicsit ovatlan dolog(?)

H.Krisz 2013.05.26. 20:36:43

Ez egy szép és korrekt leírása tabuk nélkül. Ami még szép, hogy Svédországot ennyire érdekelte az orvosok hiánya és ennyit képes volt áldozni rá! Nem tudom ez összesen mennyi orvost csábítottak magukhoz, de biztos nem volt olcsó! A Nővérem Bécsben vezető műtősnő, gyakorlatban már fél évente 1x kell a műtőbe álljon egyébként csak irányítja a Kórház műtőre vonatkozó dolgait. Ő mesélte nekem, hogy náluk is már elég sok magyar van és ez nem kis pénzbe kerül, mert a kórház egy fejvadász cégnek emberenként 4000 euro-t plusz még fél évig havi pár száz euro-t fizet! Holnap műtik ott náluk a bátyámat a vállával és a műtősnő, meg az anesztes is magyarok. Én csak ápolóként vágtam neki Hollandiának, pontosabban egy olyan érettségivel. Volt 13 euro a zsebemben és egy ígéret egy ismerőstől (angol, de már 10 éve Hollandiában él) hogy náluk dolgozhatok feketén 2 hetet amíg megkapom a papírokat, hogy legálisan a másik Holland haverom munkahelyén dolgozhassak! Tehát csak az első hét volt nehéz, mert 13 euro-ból kellett kajálnom, a haverjaim foglalt házaiban lakhattam. Közben meg otthon várta a feleségem és a lányom, hogy küldök pénzt, mivel 1 fizetésből nem lehetett fent tartani egy albérletet! A nyelvtudás hiányában csak a DHL raktárában dolgozhattam (ha vettél 2007-2009 között Philips terméket az lehet az én kezemben is volt, vagy a targoncámon :-) ) Aztán a 1,5 év kemény heti 48-56 óra munka alatt sikerült összeszedni magunkat és találtam házat is megszületett a második lányom is és 4 hónapos volt amikor végre mentem értük kiköltöztetni magamhoz! Hát természetesen Veszprémben egy részeg autós nem állt meg a stop táblánál és belénk jött, nekem csukló és szegycsont törésem lett, meg egy 4 hónapja vásárolt totál káros autóm! Mo-n a gipszmester elrontotta a fél gipszet és rossz oldalra tette, így a törés felett csak géz volt. 2 hét múlva a holland kontrollon vették észre, hogy a csont ezért elmozdult! Végül egy sokkal hosszabb ideig tartó körgipsszel megoldották, hogy ma olyan 90%-os. Azonban nem voltam rest és ezt az időt arra használtam fel, hogy megtanuljak Hollandul amit saját magam otthon gyakoroltam. Majd 7 hónap táppénz alatt a válság miatt kirúgtak mindenkit aki közvetítőn keresztül volt ott. (Igaz 4 hónap múlva vissza hívtak) Azonban így a munkanélkülire mehettem a táppénzből. Közben pedig az önkormányzat fizette állampolgári tanfolyamra, ahol a nyelvet jobban elsajátíthattam. Ez annyira ment, hogy mire lejárt a 3 hónap segélyem felvettek az egyik kórházba ideiglenesen segédápolónak, de amint elkészül a diploma elfogadása, ápolóra változtatják a fizetés kategóriámat. Ez végül soha nem következett be, mert folyamatosan újabb és újabb papírokat kértek, amit mind Mo nehézkesen sokszor a 8 hetes határidő utolsó napján adták postára. Amikor felhívtam őket érezhető volt az irigység a hangjukban és a hátráltatni akarás. Végül már egy EU-s munkavállalók jogait védő szervet kértem meg, hogy segítsen a két ország között nagyon lassan haladó infók miatt. Volt is utána kicsit gyorsabb ügyintézés mind a két részről. Azonban amikor már minden amit kértek megvolt és lefordíttattam összesen 780 euro-t áldoztam az egészre, kértek állítólag már az utolsó hiányzó dokumentumot. Na ezt még Mo-n nem hallották, ugyan akkor a kormány váltás miatt megszűnt az egyik hivatal ahonnan a dossziémat átküldték az ÁNTSZ-hez, de oda nem érkezett meg soha! Közben lebetegedtem és munkaképtelen lettem. 2 hónappal a végleges szerződésem előtt! A munkáltatóm csak jól járt velem, mert hamar rájöttek, hogy tényleg szakápoló vagyok és utána rendesen az összes ápolás technikai feladatot is el kellett látnom, felügyelnem a gyakorlaton lévő tanulókat és oktatnom, valamint hivatalosan az esti műszakban részlegenként 1 ápoló és 1 segédápolónak kell lennie, de az én esetemben kivételt tettek és olyankor teljes értékű ápolónak soroltak. Csak a fizetésem maradt el a kollégákétól 700 euro-val havonta! Nem csoda, hogy belebetegedtem az egészbe, mert folyamatosan stresszeltem 2 éven keresztül az érettségim miatt, zavart, hogy sok kollégámnál többet tudok és 20 éve dolgozik ott, de tőlem kérdez meg dolgokat! Az ügyeletes csoport többször is hívott, hogy én vezessem le az orrszondát, vagy katéterezzek, mert nekik nem sikerül! Ezek után egy darab papíron vacakoltak amit Mo nem is ismer! Most is kaptam levelet a minisztériumtól, hogy hiány van ápolókból és küldjem azt a papírt az elbíráláshoz. Mert 1 hónap múlva lezárják az ügyem. Ilyen levél már 4 alkalommal jött az elmúlt 21 hónapban. Akkor mégse zárják le? Már munkáltatóm is felajánlotta, hogy az ott dolgozó szakoktatók figyelik a munkámat 2 hétig és jelentésben igazolják, hogy végzett ápló vagyok, mert hibátlanul látom el minden feladatkörét! Nem egyeztek bele. Most ha megműtenek a gerincemmel akkor utána lehet megint tanulni fogok és valami mást csinálok, pedig imádtam az embereknek segíteni! Ha sikerül valami EÜ-s szakmát, ha nem bánom is én!
süti beállítások módosítása