Szia, beleolvastam a blogodba, nagyon erdekes! Egy dologra viszont kivancsi vagyok. Azt ertem, hogy egy sebeszt vagy egy novert nehany honap intenziv sved tanfolyammal fel lehet kesziteni a kinti munkara, de hogy boldogul egy pszichiater? Nem tul nagy akadaly az, hogy nem erted tokeletesen a pacienseket? At tudod hidalni ezt, meg a kulturalis kulonbsegeket?

@FutoBolond:
Egyrészt a betegek hozzá vannak itt szokva, hogy majdnem mindig külföldi orvossal találkoznak. Ők tehát jól fel vannak belőlünk készülve.
Őrebro megyében tavaly 26 pszihiáterből 17 volt külföldi.(arab, ukrán, ciprusi,német,lengyel, magyar, szomáliai) Szakmák és megyék szerint más szintű a képzés és a vizsga követelmény.
Ami a pszichiátereket illeti: a pszichológusok, pszichoterapeuták és a pszichátriai ápolók zömmel svédek. Itt egész másképp szerveződik a pszihiátriai ellátás mint otthon. A pszichiáter szakorvos egyrészt eldönti kire és mire van szüksége a betegnek. Diagnózist állít fel,kizárja a háttérben esetleges fenálló testi betegségeket, gyógyszeres kezelést végez. Ha a betegnek pszichologiai kivizsgálásra vagy pszichoterapiára van szüksége akkor oda irányítja a beteget. A másik nagy segítség(fekvőbeteg részlegen legalábbis)hogy minden beszélgetésen bent ül egy nővér. Ennek sok oka van, ebbe most nem mennék bele. Az elején bizony sokszor besegítettek. Ők már ismertek, ismerték a kérdezési technikámat gyorsan vették a lapot ha valami nem volt érthető. Az egyes nyelvjárások még most is gondot okoznak.
A legfontosabb azonban az a sokéves szakmai tapasztalat ami a hátunk mögött van. Nekem elég ha bejön a beteg,leül és rámnéz. Ez. 8O% a többi 2o-hoz kell a beszéd.
Folyamatosan kell tanulni ez a lényeg. Itt mindent diktálni szoktunk, a titkárnők meg leírják.Gondolj bele nekik is milyen nehéz lehet. Volt olyna nap amikor mind a 3 kis ügyeletes és a nappalos és éjszakás szakorvos hátteres is más más országból jött. 5 orvos aki 5 féleképpen töri a svédet. Én eleinte mindig összehasonlítottam , hogy mit diktáltam le és abból mi lett mire a titkárnők leirták. A tipus hibáimat, meg a jól használható kifejezéseket egy füzetbe írtam.
A kulturális különbözőséget fel szokták emlegetni,de leginkább akkor ha valamin vita van. Ha már más érv nincs,akkor jönnek evvel.(pl. akkor vágtak ilyesmit a fejemhez, amikor egy valamikor jól menő vállakozónak,aki melesleg igen beteg volt, bevonattam a fegyverviselési engedélyét meg a jogosítványát.
Nem könnyü,de azért megoldjuk elég jól.

@szil5: Fordítva, a nem-szakmabeli oldaláról is hasonló a helyzet :-) pl. egy USA-ban vagy Kanadában lehetsz te akármilyen angol anyanyelvű pszichiáter, ha a beérkező páciens anyanyelve nem angol, és azonnal jön a kérdés, hogy mit kezdenek ezzel a rengeteg külföldivel, nem baj-e, ha nem értik egymást 100%-osan. A válasz meg ugyanaz volt, amit te leírtál, "bejön, ránézek, és csak a többit kell szóban megoldani".