A lakóautóval kapcsolatos kezdeti zűröket túlélve az E4-s úton poroszkáltunk felfelé a zuhogó esőben. Ez már nálunk hagyomány, mármint hogy esőben indulunk nyaralni.
Hudiksvall volt a cél. A városka határában egy benzinkút melletti parkolóban éjszakáztunk.
Reggelre kiderült az is, hogy a vezetőülés feletti fekhelynél a tetőablak beázik. Törölköző és némi szikszalag tömítés átmenetileg megtette.

Hudiksvallba januárban egy egész kis magyar kolónia érkezett. Egy részük Barcelonában tanult, páran pedig Szegeden küzdöttek meg a svéd nyelvvel. Velük még a tanfolyam kezdete előtti időktől tartottam a kapcsolatot. Tóth Lacival és Melindával közvetlen a januári kiköltözésük előtt forraltboroztunk egy utolsót Szegeden.
 

Természetesen reggel egyenesen hozzájuk mentünk. Finom reggeli, ebéd és persze traccs parti. Olyannyira, hogy fényképezni is elfelejtettem. Ebédre Gábor és Ibolya is befutottak a gyerekeikkel. Volt egy egész kosárra való. Jónéhányan már nyári szabadságukat töltötték otthon így a többiekkel nem sikerült találkozni.
 

Kora délután továbbindultunk. Az eső rendületlenül esett a látvány viszont megérte.
A következő éjszakát a Högakustenbron (híd) túloldalán levő parkolóban töltöttük.
Ez egy 1867 m hosszú, 17.8 m széles függőhíd az Ångenman folyó felett. 40 m magasságnyi hajózható hely van alatta, a tartóoszlopok 182 méter magasak.

A Högakusten tulajdonképpen egy tájegység, egy partszakasz. A jégkorszakot követően a partszakasz 300 m-es emelkedése a tájat a magas szirtekkel különlegessé formálta.

Szerencsénkre az eső elállt, így gyalogosan is be tudtuk járni egy részét.

Ezután elzarándokoltunk abba a városba,(Örnsköldsvik) ahol Alexandra tavasszal, néhány társával aranyérmet nyert a junior drill csapattal.
Vacsora után a gyerekeket nem túl szabályos módon ágyba küldtük, majd mi még vezettünk tovább. Áthajtottunk Umeå-n majd letáboroztunk egy parkolóba kamionok és lakóautók közé. Nem kellett ringatni bennünket sem.

Másnap lencsevégre kaptunk  egy jávorszarvast. Mindig elcsodálkozom milyen hatalmasak. Ha Svédország, akkor jávorszarvas, de azért nappal szerencse kell hozzá, hogy találkozzon az ember egy ilyen jószággal. Éjjel meg ahhoz, hogy túl éljed az ütközést ha elkerülni nem tudtad.
Skellefteå-ban a bevásárlóközpontban vettünk egy kis tápot és sikerült végre vennem egy szép virágos gumicsizmát is (többek elájultak a látványtól), mivel az egyszem sportcsukám már csicsogott a víztől.
Jöjjenek a képek - kattints a diavetítéshez