Délután vágtunk neki a nagy útnak, zuhogó esőben. Nem haladtunk túl gyorsan, még nem nagyon éreztük az autót, bár meg kell mondjam a vártnál könnyebb volt vezetni.
Mora felé haladva konstatáltam, hogy itt is van egy Mikulás falu. Majd télen elmegyünk egyszer, kicsit közelebb van, mint a finn változat Rovanieminél.
Mora-ban csak úgy az autóból néztünk szét majd haladtunk tovább észak felé.
Sveg-ig bírtuk, itt  kerestünk egy benzikutat és oldalt letáboroztunk.
Másnap kicsit jobb időre ébredtünk. Felhős borongós, de legalább nem esett folyamatosan.
Errefelé már egészen más volt a táj mint amit megszoktunk. Már nem volt olyan sík és a távolban már magas hegyek látszottak.
Östersundnál a várost híd köti össze Frösön szigetével.
Ha víz, híd, sziget, a láthatáron akkor nekem biztos át kell mennem.  A város határában begyűjtöttünk néhány prospektust, ebből tudtuk meg, hogy  a szigeten található Wilhelm Peterson-Berger híres svéd zeneszerző háza, ami nyitva áll nyáron az érdeklődők számára.
Megmondom őszintén nem mondott nekem akkor a neve semmit, de azóta kicsit utána olvastam.
Evvel az írással, most két legyet ütök egycsapásra, részben útibeszámoló, részben  folytatása a svéd zenei élet bemutatásának, most a komolyzene területéről.

Rövid életrajza:
1867-ben Ullångerben született és 1942-ben halt Östersundban.
Életének egy részét Umeåban töltötte. 1885-től a Stockholmi zenekonzervatóriumban  orgonát és zeneszerzést tanult.
Ezután Drezdában folytatta a tanulmányait. Elutazása előtt 1889-ben látogatott el először Jämtlandba, ami igen nagy hatást tett rá és egy életre szóló kötődés alakult ki benne ehhez a tájhoz.
Az 1910-es években Frösön szigetén építtetett egy nyári házat ami a Sommarhagen nevet kapta.
Drezdából egy év múlva tért vissza Umeåba, ahol zene és beszédtanárként működött, egyidejűleg a helyi muzsikusok társaságának karmestere volt.
Ezután ismét Németországban töltött  néhány évet  zenetanárként, egy meghívásnak eleget téve.
1895-ben Stockholmba költözött ahol a Dagens Nyheter című újság zenei kritikusaként dolgozott.
A Kunliga Teatern (Stockholmsoperan)-ban operákat rendezett.
1930-ban elhagyta Stockholmot és végleg  Frösön-re a Sommarhagen-be költözött.
Főleg Grieg és Wagner zenéiből merített ihletett.
Talán a legismertebbek a nemzetiromatikus stílusú zongora darabjai, pl . Frösöblomster és a Sommarsång.
Hallgassuk és élvezzük az illusztrációt!

(Ajjaj! Újabb téma bukkant fel, amiről írnom kell majd egyszer, Elsa Beskow és meséi pl. a  Puttes äventyr i blåbärsskogen, aminek a képeit láthattuk.)

Sok ismert északi költő versét is megzenésítette, pl. Erik Axel Karlfeldt műveit.
5 szimfóniája van. Operákat is komponált, ezek közül a legismertebb az Arnljot, amit az egyik svéd nemzeti operaként tartanak számon.

És akkor most a házról:

Nem kezdek részletes stílisztikai leírásba. A képek majd magukért beszélnek.
Egy biztos, a ház hordozza a kor és  környék épitkezésének jegyeit, de egyéni és nagyon különleges.
A kilátás fantasztikus, a tó túloldalán a messzeségben magas hegyek, amelyeknek sematikus térképe megtalálható az ablak előtt álló asztal üveglapja alatt.
Koncerteket is szoktak itt rendezni.
Nyáron 3 hónapon keresztül áll nyitva a turisták számára.

Honlapjuk itt (http://www.sommarhagen.com/index2.html) tekinthető meg.

Következzen a diavetítés erről az útszakaszról. Sajnos a házban nem lehetett vakut használni, így a képek nem lettek a legjobbak.

 (Diavetítés a képre kattintva indul)

Kitartás, már egész közel vagyunk Norvégiához!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.