Már írtam róla, hogy megint eljött hozzánk a Melodifestival. A szombati döntőről és a nyertesről Melissa blogjában találtok anyagot.
Nagyon nem követtem, de már az elején sikerült kiválasztanom azért egy énekest, akit kis túlzással kedvencemnek is mondhatnék. Alexandra lányom ki is akadt, hogy pont ez a "banya" jön be nekem.
Furcsa, groteszk mozgású és olyan csúnya, hogy már szép. Nem a szokvány az szentigaz.
2. helyezést ért el a (túl)képzett hangú operaénekes után.
Végig volt egy Déjà vu érzésem, de azért nagyon nem törtem magam rajta.
Ma megmutattam Szabolcsnak akit viszont nem hagyott nyugodni a dolog. Nézte, hallgatta és mondogatta, hogy nagyon emlékezteti valakire. Aztán egyszer csak beugrott.
Itt a bejátszás, aztán lehet gondolkodni:

Hasonló stílus, rekedt hang, furcsa szögletes, inkoordinált mozgás.
Na most ezt képzeljétek el férfiban.
Na, mocorog valami?
 

Igen, hát persze, hogy Ő az!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.