Ahogy ígértem írok még az egyes részlegekről külön is.
Ahogy olvasható az előző írásomban a részlegvezetőn kívül, (aki psychiátriai ápolóból nőtte ki magát vezetőnek és nagy tapasztalattal rendelkezik), dolgozik az osztályon „másfél orvos”, 9 nővér egészségügyi végzettséggel és 11 psychiatriai ápoló. Ők nem gyógyszerelhetnek és nem csinálhatnak semmit, ami egészségügyi végzettséghez kötött. Ezt itt nagyon következetesen betartják. Volt, hogy megkértem egy ilyen ápolót egy vérnyomásmérésre,  aki udvarisan a nővérhez irányitott.
A személyzet 3 műszakban dolgozik. Minden műszakban két munkacsoport van, minden beteg valamelyik csoporthoz tartozik. Ezenkívül minden betegnek van egy  kontakt személye, akihez fordulhat, akivel beszélget és aki segít neki végig a kezelés során. Általában ez a kontakt személy tartja a családdal is a kapcsolatot és veszi fel a heteroanamnézist a kérésünkre. Az ő feladata az is, hogy a kezelés végén megírja az omvårdnad epicris-t (ápolási zárojelentést). A kiírt betegek kórlapjai, nagyon praktikusan egy polcon sorakoznak és egy kis lap van hozzájuk tűzve. Amikor elkészült az  ápolási záró, akkor azt az illetékes nővér, vagy ápoló  dátummal ellátva, aláírja. Ugyanezt teszi  az orvos is, amikor készen van a saját zárójával (általában lediktáljuk őket). Ebből látszik, hogy itt sincs idő naprakésznek lenni a zárókkal, de legalább jól van szervezve a dolog. Amikor mind a két aláirás rajta van, hogy kész, akkor megy az archívumba. A helyzet itt annyiban különbözik az otthonitól, hogy a beteg nem kap zárójelentést a kezébe. Erről majd még később írok.
A műszakok a következők: 7-16 h-ig 3-3 ember mindkét munkacsoportban, 14-21 h-ig 3 ember és 20:50-07:15-ig 3 ember. A bentfekvő beteg egy része kimenőn van, az ő  ágyukba természetesen nem fektethető beteg.  Mentő nem jön, ( több okbol sem, de ez egy külön téma) az acut beteget Örebroba viszik, legfeljebb pár nap után ha lesz nálunk hely visszakerül. Foglalkoztatás, csoport  sajnos nincs és ez nagyon hiányzik a betegeknek. 1 és 2 ágyas szobák vannak, mindegyiknek saját fürdőszobája van WC-vel. Van egy konyha, amit a betegek is használhatnak, van mosoda, mosógéppel, szárítógéppel. Hagyományos körbemenős vizit nincs, de minden reggel összeülünk és nagyon részletesen átbeszélgetjük a betegeket és megtervezzük a napot.
A beteggel történő beszélgetések egy külön erre a célra berendezett nagyon barátságos szobában (samtalsrum) történnek, ahol kihangosítható telefon is van, ha telefontolmácsra van szükség  és mindig nővér vagy ápoló jelenlétében beszélünk a beteggel. Ez nekem nagyon furcsa volt, de itt ez nem zavarja a betegeket, ehhez vannak szokva. Minden beszélgetés az orvos és a  nővér által is le van dokumentálva.  Van azért ennek haszna is, bár továbbra is úgy gondolom szükség lenne négyszemközti beszélgetésekre is.
Csütörtökönként vagy egy részletes megbeszélés, ahol  egy kurátor, egy psychologus (mindig ugyanaz) és a psychosis  gondozó részleg képviselői is résztvesznek, ha van bentfekvő az általuk gondozott betegek közül. Itt, igen részletesen kivesézzük mi van aktuálisan a beteggel, milyen tipusú segítségre van szüksége. Ha kell segítség a napi praktikus dolgok intézésében, számlák egyéb pénzügyek, kérvények stb. akkor belép a kurator és segít. Ha a betegnek kiskorú gyerekei vannalk akik valamilyen segítségre szorulnak, akkor is ő veszi fel a kapcsolatot a Socialtjänsten-nel (hozzajuk tartozik gyerekvédelem is többek között) A psychologus néha segít a dg. felállításában, ha ez kérdéses illetve ha hosszabb távon psychotherapiára van szükség, akkor még a bentfekvés alatt találkozik pár alkalommal a beteggel, hogy megítélje majd előjegyzi. (ez bizony sok hónap szokott lenni, a sürgős esetek kerülnek a 3 hónapos várólistára.)
A kurátor a kapocs a járóbeteg részleg és az osztáy között. Ő résztvesz az ottani heti nagy megbeszélésen is  és referál a bentfekvő betegekről.
Az osztály alatti szinten van a psychiátria training terme, ahol a gyógytornászunk dolgozik. Amikor éppen nincs kezelés, akkor a betegek lejárhatnak ide. Ugyanitt az alsó szinten van egy játékokkal berendezett sarok, ahol a látogatóba érkezett kisgyerekek  lehetnek együtt a bentfekvő szülővel. Ez igazán nem kerül sokba és mégis mekkora segítség  és milyen emberi. Miért nem gondol erre otthon senki. Még használt játékokból is össze lehetne egy ilyet dobni.
Délután és éjszaka nincs az osztályon orvos, a telefonos háttér ügyeletes érhető el, illetve ha valami egyéb baja van a betegnek akkor az akut mottagningról (SBO) kérnek segítséget (folyt köv.- járobeteg részleg, majd egyszer)

Katt a képre!