Visszatérve a gimáziumi nyílt napra, azért volt némi gyakorlati bemutatóban is részünk. A fodrász tanulók egy kis ingyen fodrászolást csináltak. Hajsütés, színezés, ilyen-olyan könnyen és gyorsan megcsinálható frizurák. Pechemre a kislányom meglátott egy loknis frizurát. Rámutatott - ilyet akarok! Én már tudtam, hogy baj lesz. 20 perc várakozás után végre beleülhetett a székbe. Tudni kell, hogy rengetegsok és vastag szálú haja van, ami gyönyörű, de mindennek ellenáll. Megkezdődött a küzdelem a hajrengeteggel. Telt múlt az idő, lokni sehol. Közben kergettem a tömegben a legkisebb, 4 éves, tűzrőlpattant gyermekemet. A legnagyobb meg, aki miatt jöttünk, végre megszabadult tőlünk, nem kellett semmit nézni, műérdeklődni, kérdezni, értelmes pofát vágni hanem egy haverjával elkobászoltak valahova. A fodrászkislány izzadt, a 4. típusú hajsütőt próbálta ki, már mindenki körülöttünk állt és drukkoltak. Lehet, hogy fogadásokat is kötöttek, ki az erősebb.
Szerencsémre még egy szék felszabadult, oda lenyomtam a legkisebbet, hogy csináljanak vele amit akarnak. Hát a képek magukért beszélnek. Végül már a  fodrászlány tanárnője is odajött besegíteni. Na végül végül azért lett valami hullámféle  a hajában. Jó sok lakk és valami fényes, hogy látszódjon a több, mint egy órás munka eredménye. Szegény Alexandra nagyon el volt kenődve, hogy neki miért nem olyan, mint azé a másiké volt. (Azóta megtaláltuk a módszert, illetve elárulta nekünk és felszerelést is mellékelt hozzá a szegedi fodrász barátnőm. Hiába neki nincs párja, hajrá Marcsi!)
Az idő elment, az ebéddel elcsúsztunk, de Gábor fiam megúszta a nyílt napot.
(Elárulom ezt a sok rizsát azért írtam, hogy megmutathassam milyen gyönyörű gyerekeim vannak)