(Folytatás)

A svéd oktatás csaknem minden területét javítani kell ezután a csaknem 40 évnyi sikertelen és téves oktatáspolitika után.

Már jövőre életbe lép az új oktatási törvény , megújul majd a tanárképzés és a gimnáziumi oktatás, új bizonyítvány rendszert vezetünk be és több nemzeti felmérést.
Ezek a változtatások jók, de jelenleg ennél többet nem lehet tenni. Nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni. Tudjuk azonban, hogy további intézkedésekre lesz szükség a jövőben, amiket meg is fogunk lépni - mondta Inger Enkvist.
Martin Ingvar is elismeri, hogy ennél sokkal nagyobb változtatásokra lesz szükség, hogy valóban jelentős javulást érjenek el. Sok intézkedés, ami később valósul majd csak meg, nagyon jó és helyes irányba mutat, van néhány azonban ami nem elégséges. A bizonyítvány rendszer megváltoztatására nagy szükség van, mert a jelenlegi a világon a legrosszabbul működő.
A legfontosabb azonban a tanárképzés színvonalának emelése.
A tantárgyakat egyetemi szinten kell elsajátítani a leendő tanároknak.
A tanárokat arra is fel kell készíteni, hogy tudják kezelni a gyerekek pszichológia különbözőségét.
Fel kell tudniuk mérni, hogy az eltérő képességű gyerekeknek mire van szüksége ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt el tudják érni.
Minden érintett hivatalnak össze kell fognia a cél érdekében.
A Skolverket (Okt. Hivatal) egyik kiemelt feladata megszervezni a speciális bánásmódot igénylő gyerekek megfelelő és magas szintű ellátását.

Åka Scherp a karlstadi egyetem pedagógia tanszékének docense (a szociáldemokraták színeiben) más véleményen van. Ő is az aktív vitázok közé tartozik.
Erősen kritizálja a mostani kormány oktatáspolitikáját. Egy másik nemzetközi felmérésre hivatkozik (Education At a Glance, 31 ország részvételével készült) ami szerint a svédek a finnekkel egy szinten a legjobbak között végeztek. Ezen kívül Ausztrália és Új-Zéland értek el kimagasló eredményeket.
Szerinte semmiféle krízis nincs az oktatásban, és a svéd oktatási rendszer továbbra is a legjobb a világon. Elismeri ugyan azt, hogy apró változtatásokra szükség van és azt is, hogy a svédek teljesítménye matematikából romlott egy kicsit az utóbbi években.
Úgy gondolja, hogy a mostani iskolarendszer kritizálása mögött politikai játszmák húzódnak meg, tényekkel nincs alátámasztva és teljesen téves diagnózist állítottak fel.

Marie Granlund - a szociáldemokraták szóvivője - szerint sincs krízis helyzet az oktatásban. A különbségek viszont az egyes iskolák és a tanulók teljesítménye között nő.
Ha ezt a kérdést nem veszik elég komolyan, lesznek diákok akik nem érik el a célt.
Csak részben ért azzal egyet, hogy Svédország teljesítménye a nemzetközi felmérésekben romlik. Az olvasás és írás felmérésekben továbbra is kimagaslóan jók a svédek, viszont javítani kell a matematika és a természet tudományok terén.
Az újságíró kérdésre, hogy milyen változtatásokra lenne szükség azt válaszolta, hogy csökkenteni kellene a osztályok létszámát és szorosabban kellene követni a tanulók fejlődését.
Ha bevezetik a több lépcsős osztályozási rendszert és a gyakoribb nemzeti felméréseket, ez biztosan hatástalan lesz és csak a tanulók közti egyenlőség megszűnéséhez fog vezetni.

 

4 komment

Címkék: oktatás

A bejegyzés trackback címe:

https://psycho.blog.hu/api/trackback/id/tr52818233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Melissa Officinalis · http://www.melissaofficinalis.blogspot.com 2008.12.14. 11:32:15

Szia Ildikó!
Régen nem jártam már itt, de október óta egy általános iskolában dolgozom, és most engem is nagyon érdekel ez a téma. Tegnap az egyik magyar barátnöm kinyomtatta nekem ezt a cikkedet, így értesültem róla.
Látom, már Ti is kezditek kapisgálni, hogyan is müködik a svéd iskola.
Amikor 12 éve ide költöztem, a keletközép-európai anyuka ismeröseimtöl azt hallottam, hogy a svéd iskola nagyon laza az általunk megszokott képzéshez képest. Nincs házi feladat, például. Hát, meg kell hagyni, nagyon kevés.
Talán egy kisvárosban jobb a helyzet, mint itt nálunk a nagyvárosban.
Nos, sokat mesélhetnék a lányom iskolájáról. Hál istennek, fog az esze, és mivel itthon sokat foglalkoztam vele kiskorában, már úgy ment iskolába, hogy tudott olvasni. Az iskoláról nem sokat beszélt, a tanárnö meg volt vele elégedve. A rémtörténeteket mindig csak a szomszéd szülöktöl hallottam. Mármint, hogy mekkora rendetlenség van a tanítási órán. Az órák fele ugyanis fegyelmezéssel ment el, mondanom sem kell, hogy a tanulás rovására. Az osztály legjobb tanulóját a szülei kivették az iskolából, mert nem tudott koncentrálni az órán. Az én lányom szerencsére így is tudott dolgozni.
Ötödikben például nem jutott idö Svédország földrajzának az elsajátítására. Néhány szülö ezt nehezményezte. Eredmény nélkül.
Hatodikban új, nagyobb iskolába kerültek a gyerekek. Amikor az egyik szülö azt kérdezte, hogy itt esetleg lesz-e rá mód, hogy bepótolják Svédország földrajzát, az igazgatónö azt felelte, hogy bizonyos diákok iskolába járás nélkül is ugyanolyan szinten lennének, mint az iskolába járó társaik. No komment. Mármint részemröl. Csak az a szerencse, hogy a lányomnak vannak jó és értelmes tanárai is. Meg hogy úgy lehetett bejutni az iskolában lévö három párhuzamos osztály egyikébe, hogy kultúra, mozgás és környezetvédelmi különóra közül lehetett választani. Mint késöbb a lányomtól megtudtam, azok a gyerekek, akik nem szeretnek tanulni, messze elkerülték a kultúrát. Hál istennek!
Szóval egy jó osztály lett. Az elsö szülöi értekezleten ugyan az egyik anyuka kétségeit fejezte ki, vajon az ö fia ide való-e, mivel úgy véli, hogy az iskolának szórakoztatónak kell lenni.
Itt jegyzem meg, épp most jelent meg egy könyv, most éppen nem jut eszembe a címe, mi szerint a svéd iskola egy szállodához hasonlít, aminek a szórakoztatás a célja. Mintha ebben lenne valami.
Olvasgatom az iskoláról folyó vitát az újságokban, és néha felforr a vérem, mert mindenféle zagyva nézeteket hangoztatnak, csak éppen a lényeget hagyják ki. Miszerint nem lehet hatékony munkát folytatni fegyelem nélkül.
Épp pénteken olvastam egy cikket a GP-ben, ahol a cikk szerzöje azt írja, hogy van olyan tanár, aki már a megjelenésével is rendet teremt az osztályban. Ugye most halálra röhöghetem magam?
A föiskolát végzett tanárok nagy része messze elkerüli az általános iskolát, ha csak teheti. A gimnáziumokban talán valamivel jobb a helyzet, ezért oda szeretnének bekerülni. Az egyik barátnöm friss diplomás, egyébként egy más országból van már egyetemi végzettsége, most nem ecsetelem, mi volt a véleménye a két képzés között. Augusztusban kezdett tanítani egy általános iskolában, és egy gimnáziumban. Az általános iskolában már fel is mondott, mert nem viselte el, hogy van egy hiperaktív gyerek, itt úgy mondják AHDH, aki lehetetlenné tett bármiféle érdemi munkát az osztályban. De nem lehet onnan eltávolítani, mert az negatív diszkrimináció.
Az iskolában, ahol dolgozom, úgy néznek rám, mintha egy UFÓ lennék a marsról, amikor elmondom, hogy szerintem egy iskolának úgy kellene müködni, ahogy az az én országomban az én idömben volt. Komolyan. Ja, ja, mondják, te nem érted a mi svéd rendszerünket. Dehogyisnem. Pontosan értem én azt.
Személy szerint a hibát abban látom, hogy a hetvenes években volt egy olyan nézet, mi szerint a gyereknek mindent szabad.´A családok többségében így is nevelték a gyerekeket. A mai jelszó az, hogy határokat kell szabni.
Az iskolában a "demokrácia" olyan fokon van, hogy a gyerekek határozzák meg, mi történjen. Amikor egyszer a lányom tanító nénije egy olyan pénteki levelet küldött haza, amiben elmesélte, hogy megtárgyalta a gyerekekkel, hogyan kellene rendet teremteni az osztályban, röhögögörcsöt kaptam. Tényleg lehetséget, hogy józan ésszel megáldott felnött pedagógusok nem látják be, hogy egy gyereknek irányításra van szüksége, és hogy a felnött az, akinek a rendszabályokat meg kell határoznia? Lehet, hogy hihetetlen, de a tanárok többsége így gondolkodik. A gyerekek egyébként azt javasolták, hogy a tanító néni telefonáljon haza a rendetlen gyerekek szüleinek, csak éppen a 10 percenkénti telefonálás valahogy megvalósíthatatlannak tünt.
Amikor viták során azt hallom svéd pedagógusoktól, hogy a szülök azt hiszik, hogy az iskola feladata tudást átadni a gyerekek, akkor azt hiszem, rosszul hallok. "Mi a jó ég akkor az iskola feladata?" - kérdem én. "Jó állampolgárokat nevelni és helyet biztosítani a gyerekeknek addig, amíg a szülök dolgoznak." - hangzik a válasz. No komment. Részemröl.
Bármennyire is büszkék a svédek az iskolájukra, tudniuk kellene, hogy a szintet a közepes képességü gyerekek mércéjére állították fel. A svéd iskolarendszer vesztesei a jó képességü gyerekek. Az uralkodó nézet szerint ugyanis, a gyenge képességü gyerekek nem érzhetik, hogy ök gyengébb teljesítményre képesek, mint a társaik. Ráadául, mivel a tanároknak semmiféle olyan módszer nincs a kezében, amivel meg lehetne rendszabályozni a rendetlenkedöket, a tanulni akaró diákoknak még a zürzavart is el kell viselniük.
A svéd diákok roppantul tudatában vannak jogaiknak, a kötelességeiket azonban annál inkább szeretik elfelejteni. A diákok szemtelenek, nem tisztelik a felnötteket, azt csinálnak, amit akarnak, viszont a tanár még a kezét sem teheti rá egy diák vállára, mert azonnal fenyegetözni kezd, hogy feljelenti a tanárt. És ezt a felnöttek akceptálják. Ez nem vicc!
Amikor a diákok bejönnek az iskolai könyvtárba, és a koszos csizmáikat felrakják a szövettel bevont székekre, finoman felszólítom öket, hogy tegyék le a lábukat. Erre a szemembe röhögnek. Ugye, nem kell magyaráznom, hogy felszökik a vércukorszintem.
Látta már valaki ugyanezt a göteborgi villamoson? Ugye igen? És látott már valaki egy felnöttet is, aki azt mondta volna: "Most azonnal vedd le a mocskos patádat az ülésröl?" Ugye, nem? Hát ez az, ami a legjobban felháborít. Hogy a felnöttek szó nélkül türik azt, amit a fiatalok müvelnek.
A múltkor az egyik továbbképzésen egy idösebb hölgy ült mellettem, aki egy mozgalmat szeretne indítani, ami rendre tanítja a fiatalokat. Ott a helyem.
A svéd iskoláról kitünö írás található a következö könyvben:
David Eberhard:
I trygghetsnarkomanernas land
Sverige och det nationella paniksyndromet
www.panorstedt.se/templates/Prisma/Book.aspx?id=42804
David Eberhard är överläkare på psykakuten på S:t Görans sjukhus och kontroversiell debatör. Han uppmärksammades stort när han i sin förra bok, I trygghetsnarkomanernas land, hävdade att vi i Sverige har ett överdrivet behov av trygghet och kontroll av alla möjliga och omöjliga faror. I sin kommande bok försöker han förstå hur vi, trots att vi lever i världens kanske mest rättvisa land, känner oss alltmer och allt oftare kränkta.
Föleg a svéd iskoláról szóló fejezetet ajánlom a figyelmedbe. Azzal teljes mértékben egyetértek.
Mostmár csak abban reménykedem, hogy ez a kormány valóban belátja, hogy a tudásról folytatott vita helyett, szigorúbb rendszabályokat kellene bevezetni, hogy a tudáshoz való jog ne csak egy szük réteg joga legyen, hanem mindenkié. Sok szülö ugyanis kiveszi a gyerekét az állami iskolából, és privát iskolát választ, ahol reményei szerint jobb a helyzet.
Most látom, hogy David Eberhardnak újabb könyve jelenik meg jövöre.

Melissa Officinalis · http://www.melissaofficinalis.blogspot.com 2008.12.14. 11:33:54

Na most rossz gombot nyomtam meg. Szóval az új könyv címe: Ingen tar skit i de lättkränktas land
Olvasd majd!
Most egyelöre ennyit. Szép vasárnapot!

Melissa

mikulasg 2008.12.15. 11:51:11

"Amikor a diákok bejönnek az iskolai könyvtárba, és a koszos csizmáikat felrakják a szövettel bevont székekre, finoman felszólítom öket, hogy tegyék le a lábukat. Erre a szemembe röhögnek." -- Nos, szerintem ha a gyermek azt hallja tőlem, hogy pl.: ha felteszed a lábadat, kellemetlenséget okozhatsz a következő, odaülni szándékozónak, akkor -- legalábbis esetemben és magyar gyerekek esetén -- jelemzően láblvétellel, közös széktakarítással és az eset meg nem ismétlődésével végződik a történet. Egyelőre nincs okom feltételezni, hogy Svédországban alapvetően máshogyan lenne. Visszatérő élményem gyerekekkel kapcsolatban, hogy bámuatosan sok összefüggést képesek felfogni igen kis koruktól kezdve. Nem hinném, hogy nehezebben lehet boldogulni velük, mint a felnőttekkel.
süti beállítások módosítása