Ügyelet. 21 éves lány, süket-néma. Szájról nagyon jól olvas, mindent elmutogat. Valamiféle beszédre megtanították, de az leginkább is teljesen érthetetlen, irritáló hangzavar. Lényeg, hogy mindentől függetlenül elég jól lehet vele kommunikálni.
Saját maga jött sírva segítséget kérni, mert öngyilkossági késztetésekkel küzd, sőt harcol. Nem is érti igazán, szeretne élni, mégis  úgy érzi meg kell halnia.  Ami miatt most teljesen kiborult az tulajdonképpen egy szokványosnak mondható szerelmi csalódás. Már ha az ő esetében bármi is szokványos lehetne. Életében először virágot kapot egy egészséges, nem nagyot-halló fiútól. Mérhetetlen boldogság 3 napig. Szerelem a láthatáron. Majd egy sms, hogy ki van rúgva. Totális összeomlás. Ez idáig teljesen érthető. Kiderült az is, hogy évek óta nagyon lehangolt, semminek nem tud örülni, szorongásos rohamai vannak és rémálmai. Ja és hogy egyedül van. Eddig senkinek nem tűnt fel semmi, merthogy érthető módon nagyon zárkozott, nem könnyen mesél a problémáiról idegeneknek. Ebből kifolyólag semmilyen segítséget nem kapott  ezügyben. A süketnémasága miatt persze igen, teljesen le van fedve a híres szociális hálóval.  Kedvezményes lakás, napi pár órás foglalkoztatás, ami nem megterhelő. Utazási, ilyen -olyan kedvezmények, beszéd foglalkozás, és  hivatalos beszélgető partner hetente 2x 1 órában.
Kérdezem én megint naiv, hogy az anyukájának mesélt-e már a problámáiról? Kiderült, hogy a szülők Malmöben élnek (600 km). Gondoltam biztos ide jött tanulni, azért vannak egymástól ilyen messze. Esetleg valami rokon Örebroban? Persze nem. Egyszerűen azért költözött el otthonrol, mert betöltötte a 18 évet és ilyenkor már nem illik otthon lakni, ez a trendi, nincs mit tenni. Kérdezem, hogy esetleg volt köztük valami konfliktus, de megint nemleges válasz kapok. Sőt megerősít, hogy nagyon jó kapcsolata a szüleivel, havonta legalább 2-3x "beszélnek telefonon." Hogy miért költözött ennyire messzire? Valami olyasmi körvonalazódik, hogy szegény bizonyítani akarta, hogy ő képes rá.
Nem nagyon érti miért kérdezgetem erről. Ez neki természetesnek tűnik. Akkor ezek szerint itt minden rendben van. Vagy mégsem?  Nekem megint nagy kérdőjelek villognak az agyamban.
Igen az természetes, hogy elmúltak azok az idők, amikor 3 generáció lakott együtt. (azért most is vannak olyanok, akik mesélnek ennek az előnyeiről  és nyilván vannak  is.) Az is igaz, hogy a mai körülmények között ez nem megy, és valljuk be sok konfliktus is szokott ebből adódni. Az igazság az, hogy én sem szeretnék  ilyen helyzetben élni.  Önállóságra kell nevelni a fiatalokat - igen ez is igaz. Valahol az felejtődik el, hogy nem vagyunk egyformák. Nem lehet mindenkire ugyanazt a szabályt ráhúzni.
Ez a lány tulajdonképpen minden létező formális segítséget megkap amit az LSS (Lag (1993:387) om stöd och service till vissa funtionshindrande) azaz törvény a csökkentképességűek támogatásáról - előír. Most emellé, még a Psychiatria is teljes gőzzel bekapcsol. A mobil team majd telefonon hívogatja sőt kimennek majd hozzá pár alkalommal. Várólistára került egy psychiáterhez, esélye van rá, hogy 3 hónapon belül kap időpontot. Csak egyet nem tehet meg, hogy jól kibőgje magát az anyja vállán, akkor amikor erre  a legnagyobb szüksége   lenne.

A bejegyzés trackback címe:

https://psycho.blog.hu/api/trackback/id/tr76402009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judith 2008.03.29. 17:23:47

Csodálatos példák arra hogy milyen is ez a társadalom,én ezért-azért nem akarom átvenni a szokásaikat-ahogy ök javasolják,nem, nem, nem....:))Köszi hogy irsz ezekröl a dolgokrol,még, még,még....

Zsolt · http://evergo.blogol.hu/ 2008.03.29. 21:22:06

Ezek azok a kultúrabeli különbségek, amiket soha nem fogok megérteni.
Más. a "péntek délutáni beteg", mindenkinek ismerős lehet a beteg, aki regement problémával érkezik péntek du, amikor már a fű se nő. Idősebb uriember a végletekig kifáradt feleségével. Meg az indulatos követelőző lányaival, az egyik a vizsgálat alatt ott szoptatja a gyerekét. Szokások persze különbözőek lehetnek, de kérem, azért viselkedni mégis kéne. Mindenesetre demonstrative vonultak fel, mert a bácsi demens (a lánya nem hisz a diagnozisnak, azonnali teljeskörű kivizsgálást akarna), a bácsi tavaly kapta meg a diagnozisát, az utóbbi négy-hat hétben időszakosan zavart és verbálisan agressziv. És ők már nem birják. A lánya a férjével meg hat gyerekkel ugyanabban az udvarban lakik. A másik lánya az amerikai férjével pattognak, ők nem tudnak segiteni mer, nos program van. Megajánlom a gyógyszert, szorosabb ellenőrzést, utánkövetést. Agresszivan visszautasítják, csak a befektetés a megoldás, bár akutan indok nincs rá. A kommun aktuális haljakendje elérhetetlen (akiknek a feladata lenne). Patthelyzet, amivel a pszichiátriát terhelik meg, a szakemberhiányban és helyhiányban szenvedő pszichiátriát. Mellesleg legszívesebben kidobtam volna őket a klinikáról. A kínlódásukat megértem, a viselkedést nem. És miért pont négy hét után péntek délután jut eszükbe hogy tarthatatlan helyzet van. Hol az állampolgár saját kib...tt felelőssége. például. mellesleg a történet ismerős lehet otthonrol is, nemegyszer megtörtént. Az idős zavart demens betegek helyzete nincs megnyugtatóan megoldva. És a fejekben sincs rend. Bocs az indulataimért, de ki kell jönnie.

szil5 2008.03.29. 21:51:54

Ja, igen ez a követeljukateljeskörukivizsgálást duma, ez a halálom . Itt kéremszépen mindenki mindent jobban tud, olvasottak, tájákozottak- gondolják magukról. Na ettől a félmüvelt tipustól mentsen meg a JÓ Isten mindenkit. Főleg ADHD-ban vannak roppant kiművelve. Bárkit leállitasz az utcán sorolják a diagnosztikai kritériumokat mint az egyszereggyet. Totálisan más tipusu tünetekkel jön, de biztos benne, hogy ADHD-s én meg nem értem a szakmámat. Inkább sorban áll 1.5-2 évet a psychologushoz, csakhogy megszerezze ezt a hőn óhajtott ,divat diagnozist. Kiváncsi vagyok, hogy most az új Jogositvány törvény bevezetésével, ami az ADHD-t kizáró tényezőnek veszi az autovezetéshez, hány százalékkal fog csökkeni a betegség előfordulása.
Megjegyzem , ez betegség tényleg létezik felnőttkorban is és jól kezelhető centralstimulánssal. Nagy hiba, hogy otthon egyáltalán nem gondolnak erre és nem ismerik fel. Csak hát itt ,mint mindenben átestek a ló túloldalára. JÖn a beopiátoztt beteg, alig forog a nyelve, nystagmusa van és két mondat között bealszik. Persze van neki ADHD diagnozisa, az a kis centralstimuláns meg nagypon jól jön, hogy ébren maradjon a sok opiát mellett is. És a vicc, hogy igazolva látta a svéd kollega a diagnozist egy 5 gyerekes anyánál, aki estére elfáradt, nem tudott koncentrálni, szétesettnek érezte magát. És most jó nagy adag Ritalinnal még este is birja magát, eltudja látni a gyerekeit. Hát ez lenne a diagnosis megerősitése. Van 3 gyerekem, állatira fáradt vagyok estére. Irna nekem valamelyiktek egy kis Concertát ? Tuti ADHD-s vagyok.

Attila · http://ungersklakare.blogol.hu 2008.04.01. 07:11:49

Nem tudom, mi a helyzet Karlskugában, de itt Örebroban nagyon sok süket-néma él. Van pár család öröklődő hajlammal. Jól megszervezett közösség található itt, a mässákon sokszor látni jelbeszédes fiatalokat, párokat gyerekkel. Sok gyereknek azért nem akarták berakatni a cochleáris implantot, mert attól félnek, hogy kirekeszti majd őket a siket társadalom is, de nem is hallanak majd annyira jól, hogy a hallók között teljesen boldoguljanak. Van egy mobiltelefonos segítségük is: felhívnak egy videotelefonos számot, ami segít nekik kommunikálni, ha kell. Ők elmondják jelbeszéddel, a tolmács meg fordít. Szerintem ha nem köti semmi Karlskugába, akkor költözzön inkább ide és pörögjön fel kicsit a helyieknél. Jó esélye van párt találni.