szil5 2008.02.14. 21:08

A mai napi bosszúságom

Szabadságra megyek és sejtettem, hogy nem úszom meg simán az utolsó napot. Kaptam a FK-tól (Försäkringkassa - betegbiztositó) egy szép levélkét, hogy legyek kedves az egyik betegemről LOH–t írni (kórrajzkivonat féle, az eddigi egész dokumentációjából). A Svédországban dolgozó kollegák egyik kedvenc tevékenysége, ilyet írni. Sejtettem, hogy nem lesz a beteg ügye sima, szinte már vártam mikor sokalják meg a TP idejét. Március eleje óta van betegállományban, enyhe  depresszió, tensios fejfájás és jövő-menő öngyilkossági gondolatok miatt. Már az összes gyógyszert kipróbáltuk, de egyik sem hat. Vajon miért?  Megsúgom; mert nem stimmel a diagnózis. A helyes diagnózis ugyanis az „orkar inte”. Próbálkozom én időnként szép finoman szóbahozni, hogy el kéne tán kezdeni pár órában dolgozni - de ez azonnal hangos zokogást vált ki belőle. Psychologushoz is jár, aki szintén felháborodva jött hozzám, hogy miért akarom én visszaküldeni dolgozni, még egyáltalán nincs rá felkészülve. (persze nem ő tartja TP-en és nem ő fogja megírni a LOH-t sem)
Most azon töröm a fejem, miként is tudom szépen megírni a történetét, hogy miről is van itt szó tulajdonképpen. A kedves beteg nő, született 1986-ban és echte svéd. Majd mindjár kiderül miért is ennyire fontos   ez utóbbi. Osztályon is feküdt az öngyilkossági gondolatai miatt. A kiírás után úgy gondolta elmegy Törökországba kipihenni a kórházi fáradalmakat. És láss csodát! A nyüzsgő, napfényes Marmarisban, minden esti discoba járás és egész napos locsi –pocsi és napozás mellett minden baja azonnal megszünt. Hazatérve azonban már a reptéren a repülőről leszállva, fejbevágta az öngyilkossági késztetés. Rájött, hogy itt hűvös van, kevesebbet süt a nap és ez egyszerűen kibírhatatlan. Nem volt más lehetőség, másnap bement az utazási irodába és befizette a következő 2 hetet. Az időpontjait hozzám, ezt követően mindig két törökországi út közé kellett igazítani. Igy ment ez késő őszig. Lényegében semmi javulás. Én kis naiv bepróbálkoztam a fényterápiával (pedig már megkaptuk itt is a leírást, hogy a vizsgálatok nem igazolják a hatását és nem igazán evidence base a dolog) persze  ez a fénykezelés meg felerősitette a fejfájását így abbahagyta.   Valószínűleg a pénze is elfogyhatott, mert mostanában nem volt Marmarisban. Az állapota ezzel egyenes arányban romlik. A beteg és a psychologus szemében én vagyok a gonosz, hogy időnként szóbahozom a munkát. Most meg a nyakamon a FK.
Kezdem én is érezni, hogy orkar inte. Na nem a munkát, hanem a hülyeséget. Lehet, hogy nem is Szegedre kellene szombaton utaznom, hanem Marmarisba
P.s. Kitartás, készül a leirás az ügyeletről is, de kell még hozzá pár adat, hogy korrekt legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://psycho.blog.hu/api/trackback/id/tr78339644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.