Vårdgaranti - lefordítani egy szóval nemigen lehet, olyasmit jelent, hogy garancia az egészségügyi ellátásba bekerülésre. A célja pedig a várólisták csökkentése. Mert hogy az is van ám itt, sőt. Egy magyar beteg rámálmaiban nem tud olyan hosszú várólistákat  álmodni mint ami itt van  (tudom megkezdödött a hozzászoktató training otthon is).

Szóval ez a valami szabályozza, hogy  mennyi idő alatt kell időpontot kapni a különböző ellátási szinteken. Ha  a saját megyéjében  a kedves beteg deklaráltan nem tud kapni ezen határon belül  időpontot, akkor joga van Svédország bármelyik megyéjébe menni, ahol hamarabb  ellátják. Ebben az esteben a lakhely  szerinti illetékes megyének kell minden költséget állnia. Fizet a másik egészségügyi intézménynek (horribilis összegeket) és fizeti a beteg minden egyéb felmerülő költségét, pl utazás.

Nézzük a részleteket!

Vårdcentral  (rendelő, alapellátás) : még aznap kontaktba kell kerülni, ez legtöbbször nővért jelent, telefonon.  Sok nagyon okos jótanácsot kaphat az ember, pl. adjál a gyereknek lázcsillapítot, ha lázas. Az orvos elé max. 7 nap alatt kell eljutni.

Szakorvosi beutalóval 3 hónap alatt kell időpontot kapni. Kivétel ha súlyos az eset és  későn megkezdett kezelés a betegség rosszabbodását okozhatja - akkor 1 hónap.

A vizsgálatot / megítélést követően a kezelést a megfelelő szakmai prioritások szerint max. 3 hónapon belül meg kell kezdeni.

Szóval ez a cél amit szeretnének elérni, de sajna nem mindig sikerül. Többek között ezért kell nekik sok jó orvos külföldről.

Szóval miért is az a nagy morgás odahaza?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://psycho.blog.hu/api/trackback/id/tr99325575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt · http://evergo.blogol.hu/ 2008.02.04. 23:19:10

Na kis sajátélmény, ami nagyon rárímel Ildikó mondandójára.
Van nekem egy olyanom hogy discushernia. Voltam is operálva, de csak előjött megint. A fene vigye el, kellemetlen, ha az ember nem tud lábraállni. Akut panaszaimban egy itteni privát kiképzett csontkovács kinzótermében segítettek.
Azonban megint elővett a görbülés a derekamban és akut lumbágós panaszokkal kénytelen voltam otthonmaradni. Első napot úgy hívják hogy Karensdag, ami röviden azt jelenti hogy egy büdös vasat se kapok érte, ami azért olyan kb 2000 SEK bruttóban. Node az első hétre kiírhattam magam, ez mindenki joga. Egy hét alatt valamicskét javultam, nosza visszamentem dolgozni, persze hogy az első nap rettenetes volt, de mivel dolgoztam megen és betáblázott betegeim voltak a szakrendelőben, jó magy orvos módjára életem és vérem a királynőért felkiáltással lrnyomtam a napot. Meglett a haszna, másnap alig vonszoltam magam. Mint minden rendes állampolgár ("mert hogy ne képzeld hogy különb vagy másoknál" - ezt a szemléletet úgy hívják egyébként hogy Jantelagen és valami északi író mesekönyvéből származik - itt annyit tesz hogy te se vagy különb, tessék beállni a sorba - kis rosszmájúsággal értelmezve) naszóval én is felkerestem volna a háziorvosomat. Egy délelőttöt eltöltöttem az üzenetrögzítőkkel való társalgással, próbálva kétségbeesetten alkalmazkodni a svéd módihoz, mire a nővér kollega megjegyezte hogy ugyan már Zsolt, legyen eszed, menj be a sürgősségire. Bementem, két óra várakozás után egy kedves fiatal rezidens kolléga lelkiismeretesen megvizsgált majd konzultált a távolban leledző szuperes ortopédussal, aki mindazt tanácsolta amit én már elkezdtem. Időközben egy kedves fiatal nővér vért vett, életemben nem volt még oylan kellemetlen a vérvétel de mosolyogtam hiszen tényleg kedves volt, valamit egy kis ultrahangos cuccal ellenőrizte hogy nincs e reziduum a hólyagban. Akkor aztán kiírt a kolléga minimum két hétre.
Valamikor tavaly tavasszal volt mindez. Junius végén eldöntöttem hogy a háziorvosommal konzultálva kérek egy MR időpontot kontroll céljából, lássuk hogy mi is van a discusaimmal. Ő jelezte előre hogy azért nem egy két hetes várólista van. Rábólintottam. November 29-re kaptam időpontot. Na eltelt a nyári szabadság meg az ősz egy része és elmentem a vizsgálatra. Kellemes volt, kaptam fülhallgatót is és választhattam egy nagy listából mit akarok hallgani. Miközben az MR lelkesen szeletelt, Madonna nyomta a Ray of Light albumot, szoval kellemest a hasznossal. Eredményt kézbe nem kaptam, hanem a háziorvosom hívott kb két hétan belül, hogy az L4esen a műtéti területen egy elég csúnya, az L5ösön meg egy kevésbé csúnya de új discusherniám van. Kérdés telefonon: akarom e megoperáltatni magam. Mondtam amíg nincs abszolút indikáció addig nem. Mondta jó. De, mondtam azért szívesen konzultálnék valaki idegsebész-ortopédus-gerincsebész kollégával. Mondta ő is hogy hát erre gondolt. Szóval beutal oda. Most február 4 van, még nem kaptam értesítést hogy mikorra van foglalva időpont, de hajlok rá hogy húsvét vagy utána. Meglátjuk, mint az egyszeri szemészeti beteg. Ha jön akutan valami, akkor elmegyek megint a sürgősségire, ha meg ott se, akkor valahogy hazavergődök oszt valaki csak megoperál tán.