Nem tudom, Dániában milyen színvonalú a betegápolás és a gyógyítás. Magyarországról, mint beteg gyermek édesanyja tudok nyilatkozni.
H P gyermekkórház, neurológiai osztály: az egyik nővér diplomás, ezért nem csinál semmit,ill átadja az éjszakás nővérnek a gyermekeket, aznapi munka ezzel le is tudva. Jön az éjszakás, kb 140 kiló, a lépcsőn már ordítva jön fel:"ez a rohadt lift már megint rossz", majd "mindenki takarodjon a szobájába!". Mondja neki a diplomás nővér az egyik szobatársunkról, hogy többször görcsölt, mire a válasz - előttünk -, "anyukám ez már görcsölni fog, amíg él" (anyád!- gondolom magamban, a mellettem álló anyuka is kb ezt gondolja).
Este 9-kor úgy döntök, ideje haza indulnom - sajnos a várandósságomra tekintettel nem engednek a kórházban aludni a gyermekemmel, ha szülök túl sok adminisztráció a kórháznak, 4,5 hónapos vagyok :-D - mondom a degenerált éjszakásnak, hogy elmegyek haza, a kicsi fekszik (a kicsi akkor 3 és fél éves volt, most 14 éves), kedvesen mondja, hogy természetesen, jóéjt. Meggondolom magam, de nem szólok neki, ő pedig addigra már a többi szobában ordibál a gyerekekkel, akik egy része lumbágós, stb, visszatérő kis betegek, ismerik már, a nagyobbak röhögnek rajta ezerrel... Szóval, visszamegyek a kisfiamhoz, aki akkor még tudott beszélni - ma már sajnos semmit nem mond -, próbálom altatni, mert az éjszakás a saját bevallása szerint már az előző éjszaka is legszívesebben kilógatta volna az ablakon. Efölött, ha el nem is siklottam, de vele rendeztem le. Tehát altatok, gyermekem felül az ágyban és közli, hogy óvodába akar menni. Éjszakás nem tudja, hogy ott vagyok, hát beordít a szobába: "befogod a pofád, vagy bemegyek!". No, ekkor gondoltam, most elintézem egy életre a dolgot, elvágom a torkát, és ezzel megszabadítom a világot tőle (tudom, én is pszichiátriai kezelésre szorulok ;-)).
Lerendeztem vele a dolgot, próbált hazudozni, hogy azt nem az én gyerekemnek mondta, de ugye az teljesen mindegy, a gyerek az gyerek, a beteg gyerek meg úgy érzem, mégtöbb szeretetre és gondoskodásra szorul, nem pedig egy elmebeteg hájpacni bunkó stílusára.
Másnap jeleztem a főnővérnek a problémáimat, aki arról tájékoztatott, hogy sajnos tudja, mi a helyzet, rengeteg szülői és gyermek panasz van a nővérre, de ennyi pénzért senki nem vállalja a munkát, ezért kénytelenek eltűrni...
Jeleztem a kórház igazgatónak és az osztályvezető orvosnak is a problémákat, akik szintén nagyon sajnálták, és természetesen megértik, hogy azonnal el akarom vinni a gyereket a kórházból, támogatják is az ötletet és akkor majd ambulánsan elvégzik a vizsgálatokat. Így is lett, de minek...? Ez viszont már egy másik történet, ami az orvosokról szól...

Akad azért ellenpélda is, orvosokra, nővérekre egyaránt. A Tűzoltó utcai klinikáról csak jót tudok mondani, a főnővér, a nővérek, az asszisztensek és Kálmánchelyi professzor asszony...az autisztikus fiam a mai napig, 14 évesen is úgy kezdi, hogy odamegy a tanárnőhöz, megöleli, megpuszilja és a doktornő boldogan fogadja és viszonozza a szeretetet, amit kap.

A lényeg, hogy a nővérek valszeg sehol nincsenek rendesen megfizetve, ugyanakkor mint minden hivatás esetében, itt is a személyiség az egyik legfontosabb tényező. Persze szigorúan csak szerintem...

Mindig a páromat "futtatom", de őt látom nap, mint nap. Tűzoltó, aki aláírta, hogy tudomásul veszi, hogy sem a végzettségének megfelelő beosztást, se fizetést nem tudnak adni neki. Előbbire nem is tartana igényt, ő nem irodában akar okoskodni, hanem segíteni akar. 104 ezerért, veszélyességi, éjszakai pótlékokkal, mindennel együtt... olyan szakmai alázattal, amit bárki megirigyelhetne - és ez az összes kollégájára igaz. Pénzt meg keresnek a 24 órás szolgálat után az építőiparban, a Mentőszolgálatnál, ki hol...

Persze mindentől függetlenül igenis meg kellene fizetni a nővéreket, és az orvosokat is, ahogy a mentősöket, tűzoltókat, rendőröket, katonákat, stb., is! Csak ugye pénzt spórólni épp ott lehet, ahol van hivatástudat és korlátozottak az állampolgári jogok. Ez van-sajnos! Magyarországon mindenképpen.

@Dimanni: "Csak ugye pénzt spórólni épp ott lehet, ahol van hivatástudat"
egyetértek
Politikusként én is visszaélnék ezzel. Ezért nem vagyok politikus!

Azt is látni kell, hogy tippem szerint a dán ápolóknak az 1700-2000 euro lehet a megalázó fizetés. Ami nálunk, közszolgáknál, közalkalmazottaknál egy _ennyit még sosem láttam együtt_ összeg.

Párodra meg vigyázz, szerintem havi 250 ledolgozott óra után minden hivatástudat és türelem leolvad az emberről.

@Ököl:
Kicsit alá saccoltál. A Dagensmedicin statisztikája szerint Svédországban az átlag nővér fizetés 2000-2400 Euro, gondolom Daniában is ennyi lehet.
Nem mondok újat avval,hogy nem lehet csak úgy összehasonlítani, mert ugye a megélhetési költésgek meg egyebek.... DE. Én 3 évvel ezelőtt 23 évi gályával a hátam mögött és két szakvizsgával 600 Euros fizetést hagytam otthon.(ügyelet nélkül). Na ennyivel azért nem drágább itt az élet.Igaz legalább annyi mérget megeszek itt is mint otthon, de legalább 10x ennyiért teszem, és jó ha minden második hónapban van egy ügyeletem, ami persze még rájön az alapfizetésre.
És adóba sem vonnak le többet mint otthon, jelenleg 40% a levonas, de nincs eü hozzájárulás meg egyebek.

@Ököl: Sokan vannak, akik 1-3 év ledolgozott év után váltanak, mert "belátják", hogy ebből a pénzből nem lehet megélni és jobb a hagyományos munka és munkaidő, kétszer annyi pénzért, és persze a családi béke, mint munka szeretete, öröme-bánata és a megromlott házasság, széthullott család.
Én nem bántom a páromat azért, mert boldoggá teszi a munkája, inkább kerestem megoldást a problémára. Ezért költözünk augusztusban Svédországba: ott sem a tűzoltók a legjobban fizetett alkalmazottak, de az itteni fizetése sokszorosát kapja, ráadásul sokkal ésszerűbb munkaidő-beosztással.
És ahogy Szil is írta: az arányok a fontosak! Lehet drága egy ország, ha olyanok a jövedelmi viszonyok, hogy ha nem is luxusban, de kényelmesen élsz a béredből, és lehet olcsó is, ha olyan a jövedelmed, hogy a napi kiló kenyérre sem telik. Sajnos itthon a jövedelem-viszonyok rémesek, az árak pedig magasak.

Szil, amit eredetileg szerettem volna írni. Nekem van egy diplomás ápoló végzettségű barátnőm, aki pszichiátrián helyezkedett el, pár hónap múlva már csoportterápiákat tartott szenvedélybetegeknek. Nagyon élvezi a munkáját, ami nyilván jó, csak sosem értettem, hogy egy ápolónő milyen alapon tart terápiás foglalkozásokat. És ez itthon van.

@Dimanni:
Psychiátriai és addictologiai osztályokon,otthon szokott lenni un."csoportterapia" Ez amolyan mindenki panaszkodhat szabadon tipusú csoport.Ehhez nem kell túl sok psychotherapiás képzettség,elég ha valakinak jó kommunikátios készsége van és tudja mederben tartani a bezsélgetéseket. Szenvedélybetegek csoportjai sokszor " önjáróak", csak egy kis irányítás kell hozzá .Nem tudom a barátnőd milyen szintű csoportokat tart,lehet, hogy másról szól az ő csoportja.
Itt Svédországban a fő probléma, hogy egyéni therapiákat tartanak, önállóan, mndenféle kontroll nélkül.Csoportról hallani sem akarnak a terapeuták, valószinűleg akkor nem tünnének elég fontosnak. Jár a beteg a psychiáterhez, közben jár a növérhez is "therapiára" és ,igazán fogalmunk sincs mi zajlik a zárt ajtók mögött.Néha elég hajmeresztő dolgok,hibák derülenk ki az ilyen therapiákról.A skötarek által tartott családtherapiákról meg már inkább nem is nyilatkozom.

Ma mesélte a gyerekorvosunk, hogy egy ismerőse és férje, akik itthon elvégezték az orvosit, de soha nem dolgoztak orvosként - az asszony és a férje is gyógyszer ismertetőkként dolgoztak, a férj a jogot is elvégezte, beteget nem láttak az egyetem óta, és nem is "ma" végeztek -, most mennek Svédországba, ahol háziorvosokként fognak dolgozni. Ilyenkor kicsit megijedek. Igazából nem is értem az egészet. Ennyire rossz a képzés Svédországban??

Annyi jó dolgot olvasok, hallok kinn élő barátoktól, rokonoktól, de az egészségügyről senkinek nincs egy jó szava, csupa rémtörténet... Felfoghatatlan.

@szil5: alásaccoltam bizony. Csak a finn ismerősből indultam ki, aki nemrég kezdte dipl.ápolói munkáját. 2000 eurót keres. Persze diákként is megvolt a havi 800 kertészeti munkából. Nemrossz.

Egyelőre úgy gondolom kis családdal itthon kéne maradni, míg a szakvizsga meg nem történik. Aztán ki tudja. Sok a baj_na_itt hagyom abba :)

Képzett tapasztalt pszich. ápolók remek szocioterápiákat tudnak tartani. Én is inkább csoportterápákon láttam őket.