szil5 2008.10.04. 12:38

Óvoda

Más mint otthon, mint minden.

Karlskoga 3 regióra van osztva. A mi dagisunk (óvodánk) a Blåklinten a déli régióhoz tartozik...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A térképről látható, hogy elég sűrűn vannak óvodák, gyalogszerrel, kerékpárral könnyen elérhetők.
A mostani lakhelyünktől egy erdőn kerezstül visz az út, ami természetesen jó minőségű aszfalt út és sötétben jól ki van világítva. Karlskogában sok ilyen erdei út van, mivel a város egyes részei erdősávok közé épültek.
Jó időben igazán kellemes egy erdei kerékpározással kezdeni a napot.

Mint már írtam 1-5 éves korig járnak óvodába a gyerekek. Életkor szerint két csoportra vannak osztva.
A mi óvodánk a Reggio Emilia módszer alapján neveli a gyerekeket. A lényege, hogy minden gyerek egy saját nevelési, fejlesztési programmal rendelkezik. Ennek kiindulópontja a gyermek érdeklődési köre. A világot a közvetlen érzékelésen keresztül ismerik meg. Festenek, barkácsolnak, zenélnek, ki-ki a saját beállítottsága szerint.
Akit bővebben érdekel a módszer az ebből a 30 perces angol nyelvű filmből, mindent megtudhat. (Magyar nyelvű leírást nem találtam.)


Nagyon sokat vannak kint a szabadlevegőn, időjárástól függetlenül.
Van egy svéd mondás miszerint nincs rossz idő, csak alkalmatlan öltözet. Több garnitúra esőálló ruházata van bent Barnabásnak is. Ha ennek ellenére mégis eláznak akkor sincs gond, mert a szárító szekrényekben gyorsan újra használhatók lesznek a cuccok.
Nálunk még egy fontos felszerelés ajánlott, mégpedig a bukósisak.
Az udvar játszásra, homokozásra alkalmas része elég kicsi, de az óvoda melletti erdőből is egy jó nagy darab be van kerítve. Itt a fák között hatalmas sziklák találhatók, amiket csúszdának,ugrálónak használnak.  Amikor esik és csúszósak a sziklák, akkor bukósisakban játszanak kint. Eléggé megrémültem először amikor megláttam ezt a terepet, de eddig megúsztuk baleset nélkül. Nemegyszer mentem úgy Barnabásért, hogy azt sem tudták, hol játszanak a gyerekek.
Nem kevés időbe telt mire előkerítették az erdőből. A gondozó nénik, bácsik pedig lent trécseltek. Az azért elég jó, hogy nincs annyira elnőiesedve a szakma mint otthon.
Nemcsak kint, de bent is rengeteg olyan dolog van, ami kifejezetten baleset veszélyes.
Nem is értem igazán, mert itt Svédországban általában hisztérikusan törekednek a biztonságra. Az étkezőben például van egy villany tűzhely, védőrács nélkül. Nem egyszer találtam ott a gyerekeket felügyelet nélkül. Emlékszem a szegedi bölcsödében, ha wc-re ment ki a gondozónő akkor is be kellett menni valakinek helyette.
A barkács műhelyről már nem is beszélek. Kalapácsok, szögek, fúrok szanaszét.
Az allergiától  is nagyon félnek. Szőnyeg sehol nincs, így az egész nekem elég rideg benyomást kelt Az év eleji tájékoztatóban megkaptuk a listát, hogy mit nem szabad vinni egy esetleges születésnap esetén az oviba, ami allergizálhat.. Mindennemű mogyoró és társai teljesen ki vannak tiltva.


Az étkezéssel kapcsolatban is komoly fenntartásaim vannak. Igen meglepődtem első évben, amikor megkérdeztem a gyerekeimet, hogy mi volt az ebéd. 3 éves Barnabás, a 7 éves Alexandra és a 14 éves Gábor ugyanazt az ebédet kapta.
Otthon azért a legkisebbeknek speciálisan főznek. Jártam valamikor bölcsödébe is gyakorlatra, konyhába is voltam beosztva, tehát saját tapasztalataim vannak ez ügyben.
Itt ugyan van salátabár mindenhol, igen bőséges választékkal, de ugye Svédországban a gyerekek jogai mindennél előbbre valóak, tehát max. csak megkínálni szabad őket.
Sokszor kapnak viszont palacsintát ebédre lekvárral és tejszínhabbal. Néha pizza az ebéd és bizony volt már olyan, hogy csak hamburgert kaptak Gyakori  az egy szelet hideg felvágott és főtt krumpli. Salátát  viszont ehetnek amennyit csak akarnak. Na de melyik gyerek akar?
Halat sokszor kapnak, ennek örülök (a gyerekek nem nagyon).
Mivel nagyon vegyes a felhozatal, ami a nemzetiséget illeti, időnként jó szándékkal megpróbálnak más országok ételeivel is előállni.
Gulyás leves is van néha, ami gyerekeim szerint ehetetlen. A szándék viszont értékelendő!
A reggeli, tízórai, uzsonna az OK. Sok yoghurt, kefír és teljes kiőrlésű gabona készítmények.


Alvás - na ez az pont ahol mindig dühbe gurulok.
Itt ugyanis az alvás is szabadon választott, mert a gyereknek jogai vannak. Az 1-2 éves gyerekek még csak eldőlnek ebéd után a fáradságtól, de a többiek bizony nem alszanak.
Mikor ezt a kolleganőm elmesélte, aki egy évvel előttem költözött ki a 3 éves fiával, akkor elhatároztam, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot.
Otthon azért az alvást, mint élettani szükségletet tartják inkább szem előtt, nem a jogokat. Neurológusként, psychiáterként ezt csak támogatni tudom.
Mit mondjak, elég csúnyán néztek rám, amikor előadtam, hogy én ragaszkodom hozzá, hogy a gyerekemet mindennap fektessék le ebéd után. A csoportban ő az egyetlen aki alszik. Majdnem minden hónapban megkérdezik, hogy továbbra is így gondolom-e, nem akarom-e legalább azt hogy korábban felébresszék.
Barnabás elárulta, hogy mostanában már nem altatják. Megszokták kérdezni tőle: ugye nem akarsz aludni? Hogy miért fáj nekik, hogy alszik a gyerekem, azt fel nem foghatom.
Terveztem kiverni a balhét, de aztán hagytam. Valamelyik éjjel viszont gyakran felébredt, reggel olyan volt, mint a mosott rongy. Megkértem hát őket, hogy a rossz éjszakára való tekintettel mégiscsak fektessék le aznap.
Mit válaszoltak? Túl sok most a kicsi, a nagycsoportosokat (3-5) sajnos nem tudják hol lefektetni, de biztosak benne, hogy Barnabás nagyon duktig gyerek, majd átvészeli valahogy a napot.
Micsoda dolog ez? Milyen óvoda az, ahol nincs hely lefektetni a gyerekeket.
Szegeden a Toldy Utcai Óvodában az alkalmazott módszert nem hívták ilyen elegánsan Reggio Emiliának, de állítom, hogy többet foglalkoztak a gyerekekkel, nagyobb biztonságban voltak és akárhány gyerek is volt egy csoportban, biztos minden fáradt gyerek le tudott feküdni valahova, és persze  a bölcsödében is ahova jartunk (Petőfi S. sgt.)


A fűtést nem viszik túlzásba errefelé, talán ez nem is olyan nagy baj.
Azt is tudjuk, hogy a lúdtalp ellen a legjobb a mezítláb járás. Igen-igen nagy gondot fordítanak a lúdtalp megelőzésére, ezért a gyerekek zokniban vannak egész nap, csúszkálnak a jéghideg linoleumon. Hogy mennyire hideg kipróbálhattam egy szülői értekezleten, amikor 10 perc múlva már nem tudtam a lábamat a földön tartani ezért  megpróbáltam törökülésben kucorogni egy gyerekszéken. A gondozók persze biztos nem lúdtalpasak, mert ők persze papucsban, szandálban vannak.
Sok is a taknyos gyerek. Na azért ez sem újdonság egy óvodában. Viszik őket taknyosan, betegen is.
Svédországban, mint már a TP-ről írt posztban szerepelt, 1 hétig orvosi igazolás nélkül otthon lehet maradni felnőttnek is, meg gyerekkel is. Ha egy hét múlva nem lesz jobban, akkor kell orvoshoz menni és tp-s papírt kérni a szülőnek a saját munkahelye felé. 
Általában 4-5 napra adnak időpontot a rendelőben. Tehát tökre értelmetlen, addigra meg is gyógyulnak a gyerekek. 
Szóval a legtöbb gyereket, ha beteg nem látja orvos. Nem is kell állandóan orvoshoz rohangálni, ez is igaz. Csakhogy semmiféle kontroll nincs,  senki nem igazolja mikor van már annyira jól, hogy közösségbe mehet és nem fertőzi össze a többieket.
Minden fosós-hányos betegségnek van egy gyűjtő neve maginfluenza (gyomorinfl.)
Kötelező széklet tenyésztés, orvosi igazolás egy kiadós hasmenés után? Ugyan minek?
Óvodák számára kijelölt gyerekgyógyász, aki elérhető, meg ellenőrizgeti a fejlődésüket? Hát itt ez is ismeretlen. Barnabás 2,5 és fél éve jár ebbe az óvodába, eddig nem kérdezték meg be van-e oltva. (Svédországban nem kötelező a védőoltás csak ajánlott).
Vannak viszont kurátorok, akik éberen őrzik a jogaikat.

Barnabás gyorsan leküzdötte a nyelvi nehézségeket. (ebben tényleg nagy tapasztalatuk van a rengeteg bevándorló miatt.)
Két hét óvodába járás után már kezdett svéd szavakat keverni a magyar mondatokba.
„A frökenek olyan utálatosak nem adnak nekem vizet inni, csak mjölköt.” Ez volt az ominózus első mondat. Kb. 3 hónap múlva már folyékonyan beszélt.

Ja, majdnem elfelejtettem, fogmosás sincs az oviban!!
Az orrukat meg egyáltalán nem törlik, mert itt Svédországban az az általános vélemény, hogy az orrfújás az káros. A felnőttek sem igen használnak zsebkendőt, ha meg vannak fázva inkább szívogatják egész nap az orrukat. (és ez nem vicc.)

Végül pár kép a dagisból.

A bejegyzés trackback címe:

https://psycho.blog.hu/api/trackback/id/tr56684299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2008.10.05. 18:34:55

Élethű, korrekt leírása a helyzetnek.

Jelenleg az egyedüli megoldás az otthon maradás, vagy teljes "GYES-en" vagy VAB-bálva. (Vard av sjukt barn). Ez utóbbi alatt 80% fizetés jár a szülőnek.

A szocdemek évi 150 vab-napot garantáltak, amit a jelenlegi kormány igyekszik megkurtítani. Sajnos én nem tudtam róla, ezért a fiam soha nem lehetett beteg :-) Néhányszor belázasodott, olyankor rászóltam - kisfiam, ma nem lehet - és abbahagyta :-) Egyszerűen nem volt kire hagyjam.

Mivel egy évben kb. 250 munkanap van, elméletileg két szülő kibekkelheti az óvodát és a szabadidőotthont. Viccesnek hangzik... tudom. Ez sem megoldás, mivel az iskolában úgyis megkapja a betegségeket.

Az orrszívás társadalmi-osztálykérdés. Volt egy főnököm, aki akkorákat horkantott, méghozzá percenként, hogy beleremgetek az ablakok. Olyan jókat vigyorogtam, amikor a postaládájából előkerülő zsepiket bámulta.

HZ · http://nagyvilag.blog.hu 2008.10.06. 13:40:13

Érdekes leírás. Barnabás meg hihetetlenül aranyos!

Ilona Timár 2014.02.22. 00:16:35

a magyar óvónők számára érdekes a svéd óvodai gyakorlat
süti beállítások módosítása